Múlt éjjel álmomban, férjes asszony voltam valamelyik kalapos, hosszúballonos időben. Egész éjjel hiába vártam a szeretőm egy motelszobában. Csak magányosan dohányoztam (dohányoztam!) az éjszakában, aztán egy pillanattal később már egy másik nap délutánján találkoztunk, és esett az eső miközben azt mondta, elhagy egy férfiért. Ah, majdnem elfelejtettem, említeni, hogy a szeretőm egy kalapos, hosszúballonos férjes asszony volt.

Kolleganőm vett egy fekete hajpántra applikált hosszú, szőke műhajat. Behozta. Több se kellett, szép sorban mindannyian felpróbáltuk, hogy aztán együtt kacaghassunk és megjegyzésket tehessünk, hogy kinek állt jól. Vagy nem. Újra megállapítottam, hogy nem vagyok szőke. Most meg ott tartok, hogy de. Három egymást követő napon felejtettem itthon a kulcsot anyukámék lakásához. Pedig minden este megbeszéltem magammal, hogy ez milyen buta dolog, mert kulcs nélkül nemigen jutok be. Aztán másnap megint úgyjártam. :)

Azért talán mégis inkább a reménykeltőek között a helyem, mert határozottan fejlődtem. Első este anyukámék kapujából fordultam vissza. Másodszor a mi kapunkból, harmadszor már a liftben lefelé menet tudtam, így ki sem szálltam, csak mentem még egy kört. Mint a ringlispilen. :)

Általában sajnálom, hogy leszedjük, de most valahogy nem. Elmúltak az ünnepek. Vagy legalább a karácsony. Idén egy aranyszínű gömb és csúcsdísz halálozott el. Utóbbi, a díszek dobozában fellépő hirtelen helyszűke miatt roppant csendesen ketté, egész pontosan abban a pillanatban mikor végre sikerült az égősorokat betuszkolnom. Szóval az égősorok miatt volt. (dehülye szó ez az égősor...) A gömböcske meg egy kapitális baklövés áldozata lett. Annak idején, amikor a gyerekek még kicsik voltak, biztonsági okokból műanyag díszek is a készletbe keveredtek. (Egyébként én az üveggömböket meg figurákat szeretem) Levettem a szóban forgó gömböcskét, és eltűnődtem felette: vajon üvegből vagy műanyagból van? A férfiak persze segítettek. É.P. többször megkocogtatta, alaposan megnézte, majd megállapította, hogy műanyag. A gyerök szintén. Én meg nem tudom mi ütött belém, de úgy gondoltam ha műanyag, akkor pattog. Természetesen ezt ott helyben ki is próbáltam. Üveg volt.

Előre szólok, szarügy következik. Megviccelt a kutya. Pár hétre ugyanis kutya- és virágpesztra lettem. Vagyis lettünk, mert délután a kisnőci is sétáltat.

Szokásos menetrendünk, hogy este átcaplatok érte, letekerek egy tasakocskát, azt a zsebembe helyezem, fejemre sapka, őrá hám és indulás. Egy pisi meg pár kör séta után kábelezés, tasakocskahasználat, kutyagumitartó, hazaséta, tisztálkodás vacsi stb...
És ez pontosan így ment minden nap. Kivéve a tegnapot. Ugyanis alig értünk az első füves részre, már be is gömbölyödött és termelt is egy adag tasakbavalót. Gondoltam, akkor a mai megvolt. Összeszedtem, igyekeztem hermetikusan lezárni aztán csak vittük, vittük magunkkal. Végre odaértünk a kutyagumi lerakóhoz, aholis én gondosan elhelyeztem a csomagot és örvendeztem, hogy végre megszabadultunk tőle. Kb. ugyanekkor, a kutyuka, 2 méterrel odébb, újra gömbölyödött és legyártott egy újabb rendes adagot. Én meg ott álltam tökteljesen eltasakocskátlanodva. A helyszínt nem mertem elhagyni, tudtam, ebben a sötétben többet sose találok vissza. Egy pillanatig sóbálványként álltam, nem tudtam mi lesz. Tiszta szerencse, hogy a zsebemben találtam papírzsepit bőven. Azért miután hazaértem, a kesztyűmet kimostam. :)
 

kicsit szomorkás

Tavaly senkinek nem küldtem se KÜK se BÚÉK üzeneteket. De szeretettel gondoltam mindenkire, aki a szívembe benne van. Jólesett.

Sweet - Love Is Like Oxygen