Előre szólok, szarügy következik. Megviccelt a kutya. Pár hétre ugyanis kutya- és virágpesztra lettem. Vagyis lettünk, mert délután a kisnőci is sétáltat.

Szokásos menetrendünk, hogy este átcaplatok érte, letekerek egy tasakocskát, azt a zsebembe helyezem, fejemre sapka, őrá hám és indulás. Egy pisi meg pár kör séta után kábelezés, tasakocskahasználat, kutyagumitartó, hazaséta, tisztálkodás vacsi stb...
És ez pontosan így ment minden nap. Kivéve a tegnapot. Ugyanis alig értünk az első füves részre, már be is gömbölyödött és termelt is egy adag tasakbavalót. Gondoltam, akkor a mai megvolt. Összeszedtem, igyekeztem hermetikusan lezárni aztán csak vittük, vittük magunkkal. Végre odaértünk a kutyagumi lerakóhoz, aholis én gondosan elhelyeztem a csomagot és örvendeztem, hogy végre megszabadultunk tőle. Kb. ugyanekkor, a kutyuka, 2 méterrel odébb, újra gömbölyödött és legyártott egy újabb rendes adagot. Én meg ott álltam tökteljesen eltasakocskátlanodva. A helyszínt nem mertem elhagyni, tudtam, ebben a sötétben többet sose találok vissza. Egy pillanatig sóbálványként álltam, nem tudtam mi lesz. Tiszta szerencse, hogy a zsebemben találtam papírzsepit bőven. Azért miután hazaértem, a kesztyűmet kimostam. :)