Tegnap meg úgy jártam, hogy muszáj volt már elmenni a nagybevásárlást megcsinálni, mert csak egy mezítlábas pizzát tudtam sütni vacsorára, aztán annyi. Se liszt, se cukor, se olaj, setöbbi. Semmi nem volt már itthon. Este szépen kisuttyantam, a kocsit megpakoltam, már majdnem végeztem, mikor aszongya a hangosbeszóló, hogy allo mars! A kedves vásárlók bevásárló kocsijukat hátrahagyva haladéktalanul hagyják el az áruház területét! Jajj nagyon elszomorodtam egy kicsit, mert ugye ez így elvesztegetett idő... és persze gondolom az áruházi dolgozóknak is rettentő öröm visszapakolni a polcokra. Valószínűleg bombariadó lehetett. A dolgozók is jöttek kifele azonnal és közben nézték a birka vásárlókat, akik halálosan nyugodtan álltak a pénztáraknál. Hát csak nem fogják komolyan venni ezt a hülyeséget! Na mindegy. Ma megismételtem és sikeresen teljesítettem a küldetést. Ugye most egy szinttel feljebb léphetek?

Reggel arra értem be, hogy áramszünet van. Csak 9 után indult be az élet, addig is gyertyáztunk. Elárulom, hogy gyertyafénynél pisilni kimondhatatlanul romantikus. :) Az a helyzet, hogy gyertyánk van ugyan, de mivel a dohányzó kolleganőm épp nem dolgozik, meggyújtani nem tudtuk. Befelé jövet az épület mellett láttam munkásokat -szerelték a záramot- akikhez kiléptem, hogy gyufát szerezzek. Amikor az ajtót becsuktam, akkor állt meg a szemben lévő cég tulaja. Ő szokott dohányozni a kolleganőmmel, meg kicsit ismerős is, hát viccesen megkérdeztem tőle a gyertyát felmutatva, hogy van-e tüze. :) Kaptam tőle egy egész doboz gyufát. De nem ám akármilyet! Bordó négyzet alakú gyufaskatulya, rajta egy kis ezüst négyzet. Csak egyik oldalán van gyújtósáv és a belső doboz is ebből a bordó kartonból van. A gyufa meg valami sötét, vagy sötétre pácolt fa, szürke fejjel. Naggyon csácsi! :) Menő gyufa, úgyhogy vissza is adom majd. Mi meg szerzünk ide olyan sima egyszerű gyújtót. :) Kolleganőmből ez bukott ki a gyufa láttán: "Nahát, ennek még a gyufája is ilyen ékes! Ezt előveszi a lányok előtt és bugyi nem marad szárazon!"  Egyébiránt nálunk Itthon egy rakás gyertya van, meg sok-sok doboz gyufa. A biztonság kedvéért. :) Van kisgyufa, meg nagyobb, meg olyan igazi hosszú is. De mind ugyanolyan. Apukáméknak volt régen egy készlet díszgyufájuk (sose értettem milyen elgondolásból gyárt valaki gyufát dísznek, de jól nézett ki :) ). Egy szép nagy doboz, vagy 3 tucat kis téglalap alakú nyílással, és mindegyikben egy-egy kis doboz gyufa. Mindenféle képek voltak mindegyiken, és a gyufafejek szintén zöldek. Azért tetszett annyira, mert akkor még csak egyféle gyufát lehetett kapni. Aztán egy ideig gyűjtögettem a különféle gyufákat. :) Volt kék, piros, zöld, fehér egy csomófajta. Ezek többnyire cigarettát reklámozó gyufák voltak. Aztán ez a hóbort is végetért és elhasználtam mind. Most a kis tasakos cukrokat gyűjtöm. :) Már abból is van vagy húszféle. :) Erről meg ez a gyerekvers jut eszembe:

Siv Widerberg: Bélyeg 

Bélyeget gyûjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyûjtök bélyeget.

Ma hazafelé a kocsiban régi zenék szóltak. Tömény nosztalgia rogyásig. Emlékek felidézgetése, érzések, miegymás. Hát kérem én aaannnnyira romantikus hangulatba ringatódtam (van ilyen szó? hát persze, most mondtam), olyan szerelmes voltam, olyan szomorú és olyan boldog egyszerre... ahh...

Exotic

Richard Sanderson

Foreigner

 Visszajövök mint Kálámbó hadnagy...

Fentiekhez hasonló nosztalgikus felindulásból keresek egy Sex-e-pil (vagy Sexepil) számot. Nyilván nem tudom melyiket, különben nem keresném. Csak azt tudom, "az igazi zöld és igazi kék". Egyszer régen megvolt szalagon... nagyon keresem. Csak nem találom. Ha esetleg izé... megköszönném.

Mert várnak még rá jó dolgok, ebben egészen biztos vagyok, csak éppen a helyében most nem tudom mit tennék. És lehet, hogy tényleg azért nem vagyok életileg terhelve, mert én felét se bírnám, de akkoris és megint elszégyellem magam; mert mivel is érdemeltem ki én ezt a jó életet? És mitől van az, hogy valakit, akit még csak nem is ismerek (de sehogy nem) jobban szeretek, mint másokat, akiket szintén nem ismerek. (Vagy jobban, mint néhányat azok közül akiket ismerek.) Vagy példa ez? Vagy figyelmeztetés? Vagy felhívás keringőre? Hogy tessék: így is lehet; mindenféle értelemben. Vagy most mi van? Mit csináljak? Csinálhatok-e bármit?