Mert várnak még rá jó dolgok, ebben egészen biztos vagyok, csak éppen a helyében most nem tudom mit tennék. És lehet, hogy tényleg azért nem vagyok életileg terhelve, mert én felét se bírnám, de akkoris és megint elszégyellem magam; mert mivel is érdemeltem ki én ezt a jó életet? És mitől van az, hogy valakit, akit még csak nem is ismerek (de sehogy nem) jobban szeretek, mint másokat, akiket szintén nem ismerek. (Vagy jobban, mint néhányat azok közül akiket ismerek.) Vagy példa ez? Vagy figyelmeztetés? Vagy felhívás keringőre? Hogy tessék: így is lehet; mindenféle értelemben. Vagy most mi van? Mit csináljak? Csinálhatok-e bármit?