Igen, van még egy-két dolog amit naplózni szeretnék, csak valahogy nem illenek össze. Bár azt hiszem tőlem nem meglepő az ömlesztett tartalom.

Egyik, hogy ma a szüleimnél ebédeltünk. Nagy öröm volt végre átélni, hogy anyukám nem az az ideges fúria. Tudom én, hogy csak az apukám miatti aggódás tette olyanná az elmúlt hetekben, de attól még nem esik jobban amit kaptam tőle. Ez a mai nap viszont jól esett. Nagyon nagyon jól. :)

Aztán itt az advent. A gyerekek ma személyes sértésnek vették, hogy esik az eső. Emiatt ugyanis nem mentünk be a belvárosba a szokásos naaaagy gyertyagyújtásra. De valahogy annyira nem volt kedvünk. Amúgy nem a gyertyagújtás maga az élmény, hanem amikor a téren és a hozzá kapcsolódó utcákon és a nagy karácsonyfán, teljes sötétség után egyszerre ezer meg ezer kis égő ugyanabban a pillanatban kapcsolódik fel. Egy rakás kis csillag világít meleg sárga fénnyel. Csak ezt szoktuk jól megnézni. Idén kimaradt, de nekik hiába magyarázom, hogy majd megnézzük jövőre. :)

Tegnap este a konyhapulton (vagyis az ott sorakozó üres befőttesüvegeken) felejtődött egy tányér. Én hagytam ott. Ez nem lenne baj. Benne felejtettem a krémlevesemet. Igazából ez sem akkora nagy baj, mert csak néhány kanálnyi volt. Reggel a gyerekek fél10-ig hagytak aludni, na ez aztán igazán nem baj (angyalok), akkor viszont azonnal reggelit követeltek. Természetesen nem is foglalkoztam semmi mással, hanem csak azzal, hogy reggelit csináljak nekik. Gofriért könyörögtek. Szerintem az ősszel csak egyszer készítettem, hát hagytam magam terrorizálni és rögvest nekiláttam. Azaz. Kinyitottam a szekrényt. Igen, azt amelyik alatt az üres küblik sorakoztak, tetejükön a nem üres tányérral. Kivettem a lisztesdobozt. Kivettem volna a lisztesdobozt. Aztán csak úgy simán elhajítottam. :) Az a hülye doboz annyira ficánkolt és olyan síkos volt, hogy kiugrott a kezemből. Pontosan a tányér közepébe. Az gyönyörűen ötfelé tört (volt az hét is, de ki számolja), a levesmaradék meg körben mindent beterített. A szekrényre és a padlóra is jutott. A lisztesdobozt példás fenyítésben részesítettem, remélem mindenki tanult az esetből, aztán muszáj volt feltakarítanom. Ja, természetesen a tányér az egyetlen éptkészletemből származott. :)

Kisnőci kapott egy 500 db-os puzzle képet. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki mert egy tündérkirálynőt ábrázol, csillagos varázspálcával és fehér pacival, mögötte meg telehold. Benne állnak a patakban (a gázlónál, mert csak bokáig ér a víz), amit szép zöld növények vesznek körül. De nem ezért voltam biztos benne, hanem mert a dobozhoz tartozik két apró tasak, tele csillogós műanyag strasszkövekkel. Ezeket rá lehet ragasztani a képre a megfelelő helyeken. :) Ha tetszik majd, berakjuk neki keretbe és mehet a falára. Persze segítek kicsit a kirakásban. Nem sokat, igazán nagyon ügyes a csajszi. Csak azért, mert jó egy kicsit gyakorolni vele. Van egy 1500 db-os képünk, amit szintén ilyen céllal akarunk kirakni. Egy festmény. Szerintem a télen elleszünk vele. :) Mikor megvettük a nagy étkezőasztalt, második nap elkezdtük rajta az összes nagyobb kirakóst megcsinálni. Hetekig görnyedt a család az új asztal felett esténként. Nagy móka volt! :) Ha készen lesz és szép is lesz, majd lefotózom és iderakom a képet.

Nem tudom említettem-e, de nemrég fedeztem csak fel, hogy a fürdőszobánkban mégiscsak van működő konnektor. Meraz úgy van, hogy kedves időtöltésem nekem a kádbanülős netezés. Egy szemmagasságban elhelyezett dugalj van szépen beépítve a káddal szemközti falon. Bő évig csodálkoztam és mérgelődtem azon, hogy ha már ilyen gonddal megcsinálták, körbecsempézték, akkor miért nem vezették bele a záramot? É.P. mondta, már most ősszel, hogy készüljek, mert ő azt bizony kibontja és megcsinálja. Tudniilik nagyon zokon vette a -hol a konyhából, hol a nappaliból- kígyózó hosszabbítót. Nemtom miért, mert csak egyszer botlott el benne... Szóval, hogy akkor lesz ami lesz, oda áramot kell vezetni. Aztán így több mint egy év ittlakozás után egyszercsak megláttam a másik falat. :) Azon meg azt a konnektort, amibe a mosógép van csatlakoztatva. Dupla. És fölötte van egy üres hely. :) Juhéj! Nagyon megörültem neki! Hogy miért nem jutott eszembe korábban, fogalmam sincs. Pedig a mosógép elég sokat megy. Mentségemre csak annyit hozhatok fel, hogy a szabad dugalj olyan magasan van, hogy csak pipiskedve tudom használni. Nem vettem észre na. :)

Ó, csodás a mai nap! Imádok táncolni! :)) Nem tudom miért van, de ha megszólal valami olyan muzsika amire lehet mozogni, boldog vagyok. Táncolás közben állandóan csak vigyorgok. Ebből a szempontból tökmindegy, hogy a partnerem tud-e táncolni. Én csak kedvesen mosolygok, mert táncolhatok és ha táncolhatok, akkor muszáj mosolyognom. Ez többnyire aztán átragad arra akivel táncolok és ilyenkor jön az érzés, hogy milyen jó nekem, mert mindenki olyan kedvesen mosolyog rám! :) Ettől aztán még jobb kedvem van és mégjobban szeretek táncolni. És érzem a zenét, és asszem most kicsit meg vagyok kattanva. :) Még a fejemben a dallam, lábamban a bugi és vigyorgok mint pék kutyája a kiflire. :))

 Megjött a kolleganőm (Egyébként nincs vele semmi bajom, tényleg. Szeretem meg minden.) ennek következménye, hogy dupla adag gesztenyepürét ebédeltem. Ki kell dolgoznom a Tervet. Hogy tudnék akkor enni (vagy nem enni) amikor akarok és azt amit akarok... 

Most nem írok inkább. Csak egy dal: Mermaid song

 Ez egy jó kis nap. Virslit ettünk vacsorára. Igazit. Sütöttem hozzá friss császárzsemlét, meg volt franciasaláta. Mégsincs hűde jókedvem. Az újhold... az csinálja. Biztos vagyok benne. Az előbb megtudtam, hogy több mint tizenikszezer napos vagyok, még előbb pedig a gyerök magyarázta el az atomerőművek működési elvét. Ma sok újat tanultam.

Ez már kicsit később van. Fél perce ezt olvastam a horoszkópomban:Lehet, hogy eddig nehezen tudta megoldani személyes problémáit, de a szerdai újhold új megvilágításba hoz néhány fontos dolgot, és könnyebben tud dönteni. Akkor most egy kicsit csak ülök és csodálkozom emiatt.  :)

Örülök, mert a héten nem dolgozik a kedves, kínálós, gyereenni kolleganőm. Már a hétvége óta nem zabáltam tele magam. Nem szép tőlem.

Már csak 10-et kell aludni és irány London! Pompás! :)

Ja, ha már könyv... ezt olvasom éppen:

"Mazin televíziója egy hónappal ezelőtt elromlott, szerelőt kellett hívatnia. Akkor találkoztak először. Szemjonyisztij Ediknek szólíttatta magát, kölnivíz és olcsó portói szaga áradt belőle, leemelte a készülék hátsó falát, megkocogtatta a csavarhúzóval, és aranyfogát kivillantva, így szólt: - Megreparáljuk, csak akadjon mellé fél lityi"

"Az új beregovojei vegyikombinát egyik ifjúmunkásáról kellett írnia. Bruszkov lelkiismeretesen látott hozzá a feladathoz. Hangzatos címet eszelt ki: "Aki még a molekulát is meghallja..." Körülnézett a kombinátban, és fölkereste a Komszomol-titkárt is. Értelmes fiúnak találta. A titkár elmondta, hogy a szóbanforgó ifjúmunkás belevaló, derék srác..."

"Megjegyezzük ezt a körülményt, amelyet elannyira szemléletes formában méltóztatott kifejezni, ámbár tényálladéknak aligha nevezhető, és kötve hiszem, hogy volna olyan bíró vagy ügyvéd, akit meggyőzhetne róla."

És még csak a harminchatodik oldalnál járok. Szocialista krimi. Ilyen is van. :)

Előrelátó háziasszony módjára megcsinálom a holnapi vacsora felét. Milánói spagetti lesz. Nem a legnagyobb kedvenc, de elhasználhatom bele a maradék gombát (az utolsókat rúgja) és végre kipróbálhatom az anyukámtól szülinapomra kapott oreganoval ízesített olivaolajat. Közben eszembe jutott a tegnapi film, és a hülye hígetéseim. Nem tudok leszokni a megijedésről. Ehhez képest könyvben viszonylag magasabb a tűréshatárom. Ha kimondottan horrort nem is olvasok. (Vannak egyáltalán horror könyvek? Stephen King ugrik be) Nemrég felhoztunk egy doboz könyvet nagymamám házából. Ebben kutattam az imént. Évek óta keresem néhány kedves könyvem. Eltűntek. Vagyis én raktam el őket valahova, mikor a gyerekek kicsik voltak. Úgy éreztem nem való a polcra. Aztán mikor vissza szerettem volna tenni, már nem voltak meg. Pontosan 3 könyvem hiányzik. Legjobban E.A. Poe novellái. Másik kettő A parfüm és az Angolszás rémtörténetek című. Fogalmam sincs, hova raktam. Azóta már többször költöztünk. Biztos, hogy van valahol még egy doboz könyvem. De hol? HOL?

Egy kedves fiú valami olyasmit mondott nekem, hogy az a blogoló aki nem blogol, az éppen boldog. :) Hétvégén én sem írtam. Vasárnap késő este jutottam nethez. De úgy látszik van igazság abban a mondatban. Boldog voltam hétvégén. Szombaton egy kényelmes reggeli után É.P. elhúzta a csíkot Nm-hez. Anyukám csatlakozott hozzánk és a kölykökkel meg vele nekiindultunk vásárolni. Halat szerettünk volna a vasárnapi ebédhez, meg a kisnőcinek fehér blúzt. Ezeken kívül mindent kaptunk ami csak kellett. Jól kifáradtunk és délután négy óra múlt mire végre hazaértünk. Elcsigázottan rogytam az ágyra, de sokat nem pihentem, mert ugye még az erkélyen állt a szárító az előző hét termésével. Elindítottam mosómasát is egy adag piros gönccel, aztán már este is lett. Kolbászt sütöttem, s vacsorára megint együtt voltunk. Együtt. :) Este kicsit társasági éltem is. Kedvec Barátnémmal tartottunk kipakolós estet. Remekül sikerült! :) Jócskán kiöntötte nekem a kis szívét, s én nagyon is átéreztem a munkahelyi gondjait. Nálunk sem éppen rózsás a helyzet. Csak remélni merem, a legjobbat. A legjobb pedig az volna, ha békén hagynának bennünket. Hazaérve még beszélgettünk picit É.P.-vel, aztán szó szerint álomba zuhantunk. Reggel sajnos nekem muszáj volt halat szereznem, ezért 7-kor kilopóztam az ágyikómból (bár nem akart engedni) és anyukámmal újra vadászni indultunk. Szerencsére sikerrel jártunk (bár én megmondtam, hogy ha más nem lesz, hát főzök halászlét csirkéből), és a halas embernek ráadásul tetszett a kék hajam. Ezt onnan tudom, hogy hangosan meg is jegyezte. :) É.P. délelőtt anyukámmal és a kölyökkel hazafuvarozta apukámat a szanatóriumból. Végre. Már hihetetlenül unta magát, mi meg nagyon vártuk haza. A főzés és ebéd után egy óra paradicsom következett. Végre csak úgy nyugisan, jól éreztük magunkat. A kávé issteni lett, és volt sütemény is. Igaz, nem házi, de csokis. Belefért még egy rövid anyósapós látogatás, már megint rend van itthon és még a mai napra is előkészültem. VASALTAM! Még most is szédülök tőle. :) Az egyetlen aki nem fért bele, az Kundika. Pénteken beszéltünk telefonon, akkor még őt is beterveztem szombatra. Sajnos nem jött össze.

Most meg épp emberek ugrálnak le egy tetőről. Valami rendkívülien hihetetlenül izgalmas film kezdődik éppen valami horroros. MarkyMark lesz a főszereplő, ahogy elnézem. Épp azt mondja, hogy a jó tudósnak mélységesen tisztelni kell a természetet. Hű, ő az állat jó tanárbácsi. :) Nem tudom még mi lesz, de néhány napja láttuk a Max Payne-t. Nekem az nem tetszett igazán. Na most a filmben megszakadt a kapcsolat. Mindenkivel. Naaaaggyon félelmetes. Most meg egy embert megesznek az oroszlánok. Ja, mert időnként mindenki megáll, aztán megöngyilkolja magát. Már áram sincs. Kezdenek csoportba verődni a túlélők. Ajjajj, szegény Leguziamo a vesztes csapatba került. Soha nem szabad visszamenni, leszakadni, elválni. Hacsak nem a rendező mondja. És akkor mostanra úgy néz ki, összejöttek a reménybeli túlélők. Egy kereszteződés, ahol minden útról menekülők találkoztak. Gócpont. Na most kiderült, hogy a növények írtják az embereket. És jön a szél. Szerintem az hozza a virágpor nagyságú fertőző izéket. Valami méreg az. Sajnos úgy néz ki, hogy a kétmaroknyiból már csak maroknyi marad. Marky Mark mint egy számítógép. Jaja, a növények allergiásak az emberekre. És a szél az viszi. Aszongya MarkyMark: a szél. Kerüljétek a szelet. Na akkor most már úgy néz ki, a szél a mégiscsak a barátunk, mert felhigítja a levegőben a mérget. Na megvolt az első poén a filmben. Jé, minden műanyaggá vált. Ja, ez egy modellház. :) Már a tévé is bemondja. MarkyMark hármasban maradt a nőjével és a barátja kislányával. Tessék, most egy őrült nő ad nekik szállást. Jesszusom. majdnem leugrottam a székről ijedtemben. Két méterről nézem, és ezek a piszokok beleraktak egy tipikus beszaratós jelenetet. Én meg tipikus beszarós mozinéző vagyok. Komolyan, a szívem majd kiugrott a helyéről és persze visítottam is egy nagyot. É.P. röhögött előbb. Aztán én is. De ez félelmetes. Nem is bírom nézni az ilyen filmeket teljes odaadással. Csak így, hogy közben írogatok...  Már a pincébe szorultak vissza. És most, most, most egyik pillanatról a másikra abbamaradt az egész betgség. És persze MarkyMark nője terhes. És a végén ugyanaz elkezdődik Párizsban. Frász jön rám... :)