Gyerök jön haza kulcs nélkül. Felcsenget. É.P. veszi fel.

É.P. - Ki az?

GY. - Dödöle bácsi vagyok a postás. Levelet hoztam a ti Fjodor Fjodoricsotoknak

... :D

Ja iggeen! Akartam még mondani, hogy a héten valmelyik este láttam A matador-t. Nem, nem Almodovar filmjét. Ezt Richard Shepard rendezte három éve. Részemről örültem a magyar szinkronos változatnak, ugyanis Pierce Brosnan hangjától hideg futkos a hátamon, de nem a gyönyörűségtől. Gregg Kinnear volt a másik fő-főszereplő. Ezek ketten két véglet és mégis értik egymást. Mert mindegyikben benne lakozik valahol mélyen a másik természete. Férfiak. Szép. Érdekes film... úgy hagy nyomot, hogy nem is érzed. Csak utána. Nem is érdekel és mégis leköt. (Engem legalábbis.) Vannak ilyen filmek. Olyan, mint a kullancs. Mikor megcsíp nem is érzed, és csak utána jössz rá a turpisságra. A színészek jól játszottak és szeretem a jó szinészkedést. Szerintem ez egyébként nem is igazán vígjáték, bár tartalmaz poénokat, amiken vigyorogtam rendesen. Tetszett! Sokkal de sokkal jobban, mint a

Szekszésnyújjork, aminek alig vártam a végét. Idegesített. Nem beszélve róla, hogy SJP olllyan vékony, hogy rossz ránézni.

Végére hagytam a kedvencemet. Nem mondok róla semmit, mert rajongó vagyok. :) Indiana Jones kalandjai szívemhez nőttek elsőtől az utolsóig. Imádom magam beleélni a mesékbe, imádok izgulni és szorongatni ami a kezem ügyébe kerül, imádom elhinni legalább néhány órára, hogy a jók győznek és soha nem unalmas az életük. :)

Ezeket még csütörtökön követtem el:

macska - macka

visszavonása - visszafonása

fizioterápiás - vizioterápiás

tér - tré

Máshol járt az eszem. Mindig szoktam kacagni rajta, hogy miféle marhaságokat írok. Pénteken aztán a pincébe is le kellett menni, ott találtam a cég második legviccesebb kiírását:

AJTOT SZIGORUAN BECSUKNI!

Alkoholos filctollal rótta valaki az ajtó belső felére. Elképzeltem amint a távozók SZIGORU arccal csukják a pinceajtót. :) Sajnos nem volt nálam a telefonom, ezt nem tudtam megörökíteni. Amiről viszont van képem, az a tavalyi figyelmeztetés. Nálam ez viszi a pálmát:

Belefeledkezel, aztán ha hirtelen vége van, kisebb-nagyobb hiányérzeted támad.

Már sokszor eszembe jutott, hogy jó volna egy gondolatdiktafon. Benne a fejemben. És ha bekapcsolnám, (a fejemben) rögzítené a gondolataimat. És akkor nem kellene vesződni a gépeléssel, fogalmazással. Kicsit javítani esetleg, aztán kész. Mert mire elkezdem leírni, százszor is meggondolom, hogy tényleg leírjam-e a szavakat.

Na tessék. Eltelik néhány óra, lezajlik pár beszélgetés és máris ott tartok, hogy örülök a le nem írt soroknak. :)

A héten megérkeztek a jegyeink. Így már majdnem biztos, hogy megyünk Chicane koncertre. Nagyon várom. Nagyon. Izgatottan és félve. Milyen lesz majd éppen Londonba együtt menni? Örülök neki, hogy Nm is velünk jön. Ő minden ilyen közös koncertút után úgy érzi, hogy megváltozott az élet. Némiképp igaza is van. Történik ilyenkor valami. Minden egyes alkalommal egyre jobban összefűz a közös hallgatás, az evések, a zene. Főleg a zene. Külön éljük át és mégis egyesít. Szeretet van. :)

Még sosem csináltam ilyet, nem is tudom mi jött rám. Ma elkezdtem egy listát. Mert először arra gondoltam, hogy talán csak 1 vagy 2 év hozott még annyi meglepetést, mint az idei. Aztán meg arra, hogy azért a többi sem volt unalmas. Mindet szerettem. Oké, majdnem mindet. :)  Majdnem mindre emlékszem is. Úgy terveztem, hogy felét most, felét holnap. De basszus! Már a feléig is hosszú.. és ráadásul menetközben rájöttem, hogy ez bizony túl őszinte egy kirakathoz. Ezért a listát megírom, de nem teszem ki. Ha valaki szeretné látni, kérésre mélben elküldöm... :)

Ez ma így volt oda-vissza. Főleg vissza. Pont így. Pedig még csak ezután jön a születésnapom napja... :)