Én meg úgy csinálok, mintha ez egy rossz filmajánló lenne. Elsütöttem a -számomra- legjobb poént a filmből. :) Ettől függetlenül, The Jane Austen Book Club nekem 8. :) Az említett mondaton túl is van miért megnézni. Általában azok a filmek a kedvenceim, melyek jóravaló hülyékről szólnak. Ebben a filmben keverednek a teljesen átlagos és teljesen nem átlagos emberek. Viszont mind ember. Ezért jó. :) Három szerepben ismertem magamra többé-kevésbé. Vagy négyben. Olvastam a filmről néhány véleményt de egyiket sem teszem ide. Én mást láttam a képek mögött. Ez a film éppen arról szól, hogy ugyanazt a történetet mindenkivel másképp láttatja az élet. :) Így szép. Ja, és persze ezért érdemes újra és újra elolvasni, a könyveket, megnézni a filmeket.

Én vagyok Hamupipőke. Ez már biztos... Van még olyan hülye, aki 20 percig kuporog a szőnyegen és görnyedt háttal gyöngyöt szedeget szorgalmasan? Nem hiszem. Normális ember hozza a pornyűvőt (Hamupipőkével egykorúak a söprűt) eltünteti mind egy szálig és szarja le a bált.

Tiszta zaza vagyok ma este. Karády Katalin megy a fejemben már több órája. Sajnos nem találom yt-on azt amelyiket szeretném. Csak a fejemben szól...

Ez a kettő is a kedvenceim közé tartozott tizenévesen. Őrület, hogy ma is a fejemben van az összes szöveg. Hallom bentről a hangot is...  tökjó! :)

Én nem remélek többé nagyregényt,

Csak múló percet

Így töltök el már minden éjszakát

Ide jutottam, nincs tovább

Ne kérdezd ki voltam, a csókodat én akartam, s ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom agyő.

Egy könnyet sem ejtek, ó én könnyen elfelejtlek és tán azt se kérdezem meg, ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, nem tart sokáig

Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik

Ne kérdezd ki voltam, a sorsomat én akartam, s ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom agyő.

Fogadj el engem így ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgysem adhatok

Hogy léha voltam rossz és szívtelen, bocsásd meg nékem szép szerelmesem

A szívemben még nem volt szerelem, nem mondták nékem azt, hogy kedvesem

Nem is törődtek még sosem velem hidd el ez így volt drága életem

Most másképp lesz minden, mert megtaláltalak

.... vártalak álmomban láttalak

Én elkezdem újra a józan életet, talán remélhetek, boldog is lehetek

Fogadj el engem így ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgysem adhatok..

Idén valahogy elfeljtettük ezt a mai ünnepet. Nem, nem úgy. Csak olyan Provolone módra... tudtam, csak nem sejtettem. :) De nem is vidám ez. É.P. délelőtt elment postára, mikor visszaért dolgavégezetlen, akkor jutott el a tudatomig, hogy ma, ma van. Anyukám apukámhoz ment a kórházba, hát ő is elfelejtette. Épp ezért akartunk gyertyát vinni a szülei sírjára. Az elmúlt 5 évben nem jártunk túl sokat a temetőben. Ez is eszembe jutott, ahogy az autópályán suhantak mellettem a fák. A csupasz ágak összemosódtak a sebességtől, mögöttük -épp a levéltelenség miatt- láthatóvá vált az ég. Mintha valami fekete mintás, ikeás függönyön keresztül néznék ki az ablakon. A nap már csak nyomait mutatta. A fák fekete sziluettje fölött sárgásszürke sáv húzódott keskenyen, aztán láthatatlan átmenet után egyszerre kékesfehér lett az egész, hogy elég hely legyen a szakadtszélű felhőknek. Gyönyörű és lehangoló este. Vagy inkább ráhangoló. Gyerekkoromban komoly halálfélelmem volt. Még ma is fel tudom idézni azt a feneketlen, mindent elnyelő sötétséget magamban. Persze már rá kell gyúrnom, de akkor nem kellett. Jött magától és nehéz volt megszabadulni tőle. Nem is jártam sokat temetőbe. Múlnak az évek, idén rosszul éreztem volna magam, ha meg sem próbálunk kimenni. Eszembe jutott apai nagyanyám. 16 voltam mikor meghalt. Vajon milyennek látna most, hogy felnőttem? És milyennek látnám én? Legjobban a hajára emlékszem. Csodásan selymes, vékonyszálú haja volt. Tökéletesen egyenletesen őszült. Mindenhol ugyanolyan arányú sötét és ősz hajszálak... és milyen jól lehetett formázni... tudom, mert minden héten én sütöttem be neki. Közben meg beszélgettünk. Ma is beszélgetnék vele...  Mire ideértem a gondolattal, a temetőbe is beértünk. Temérdek gyertya és nagyon sok ember. Atyaég! De régen jártunk itt! Annyira régen, hogy egyszerűen nem találtuk nagyszüleim sírját. Kétszer is felhívtuk anyukámat, aki kétszer is elmagyarázta, hogy ha szemből jöttünk be, akkor a nagy kereszteződés utáni második kisutcában van. Nem találtuk. Pedig én mindkét bejárattól tudom az utat. Talán a sötét... vagy nem tudom mi. Fél órát bolyongtunk, aztán inkább haza. Majd holnap kimegyek anyukámmal. És felírom, hogy jövőre odataláljunk. Itthon meg ittam egy pohár bort, ha már gyertyát nem gyújtottam.

 kicsit ide de nem nagyon

05:05 - Bocsi, elfelejtettem kikapcsolni az ébresztést...

05:47 - Mmmm, anyácskám? Igen, van hely a kocsiban, 7-kor indulnak az alkatrészért. Jó, nem zavartál... alszunk tovább..

06:32 - Basszus én már rég fel akartam kelni. Ez miattad van. Reggelizel mielőtt indultok?

07:07 - Sziasztok! Puszilom aput. Megyek pakolni a gyerökhöz.

11:08 - Na megvan az alkatrész? Szóval a kocsi csak valamikor holnap lesz kész. Nem, még nem tudom mi lesz az ebéd.

11:31 - Tényleg szép az idő. Nézel vonatot? Elintézed? Jó, nekem tetszik Sárvár.

11:39 - Oké, akkor szállás megvan. Mennyi a vonatjegy? 8. Oké. De retur kell... 16?? Akkor inkább tegyük át holnapra és menjünk ha kész van az autó. Családi jegy... így belefér a tizesbe. Akkor menjünk? Akkor megyünk. Mikor kell indulni? Délben? Kicsit húzós. Jó, és mennyi az idő? Öööö nem árt kicsit sietni. Gyerekek öltözzetek fel, aztán mindenki hozza ide a fürdőruháját. Kell még papucs és fogkefe... Majd útközben veszünk ebédet.

12:03 - Hívjátok a liftet!

12:48 - Szerintem tökjó hangulatú padon ebédelni, vonatra várva.

13:07 - Keressetek üres fülkét

15:35 - Sárvár

16:48 - Termálfürdő, víz víz végre! :)

Ez a kétnapos "nyaralás" a maradék üdülési csekknek köszönhető. Villámötlet. Épp csak az volt a kérdés, hogy Győr vagy Sárvár legyen a cél. Kocsi nem volt, Sárvárra vonattal egyenes az út. Gondoltuk. Pillanatok alatt megvolt a szállás, egy kis térkép, a bepakolás. Nekiindultunk egyszál pulóverben, tudtam, hogy nem lehet rosszidő. Két és fél órán keresztül izzott a hátsónk a fűtött üléseken. Aludtam egy nagyon és majdnem kiolvastam a táskámban hordott könyvet. Gyerekekkel már alig lehetett bírni mire odaértünk. Kiléptünk az állomás épületéből és megcsapott a falusiváros hangulat. Sárvár nagyon helyes kisváros. Kisváros, de így is gyalogoltunk kb. fél órát a szálláshelyig. Persze rengeteg a panzió, hotel, zimmerfrei, de még garnihotelt is láttunk. Gyorsan elfoglaltuk az apartmant, talán 5 percet ha töltöttünk a szobákban és még azzal a lendülettel indultunk is fürdeni. Na a következő meglepetés az a jó kilométernyinek tűnő hatszázméter volt, míg odaértünk. Egyébként a fürdő nagyon is kellemes. Két belső és külső élménymedence, egy belső forróvizű plusz a strand csúszdával. Volt még víz a strandmedencében, de egyetlen bátor ember sem merészkedett oda. Jobb volt a langyosvízben üldögélni, tespedni. Csodálatos időt fogtunk ki. Mire beértünk a vízbe, épp sötétedett. Gyönyörű és romantikus alkonyat volt, egy egészen kicsit sajnáltam, hogy nem kettesben vagyunk. A gyerekek persze szó szerint lógtak rajtunk. :) Igazán remekül éreztem magam, de ide még biztosan visszajövök aprójószágok nélkül. A megvilágított, simogató víz (más fény nem is volt a kinti medencéknél), a sötét és langyos levegő... egyszerűen muszáj! :) Hm.... :) Farkaséhesen hagytuk el a fürdőt.

Ma nincs türelmem ezt befejezni. Szerintem nem is fogom sose. Ezért még gyorsan idebiggyesztem, hogy pompás vacsoránk volt szuper kiszolgálással. Aztán másnap délelőtt még egy jó nagy fürdés után három órát vonatoztunk hazáig.

Soha nem gondoltam volna azt sem, hogy egy olyan filmre, amiben Robert DeNiro és Al Pacino a főszereplő azt mondom: semmilyen, nem tetszik. És így lett. A Righteous Kill című alkotást láttam. IMDb-n 6.3-at kapott. Én nem adnék neki, csak ötöt. Talán. Jó pillanatomban. Két nyugdíj előtt álló zsaru voltak. Egyik önbíráskodásba kezdett és ketten nyomoztak utána. Illetve egyikük sajátmaga után. :) Persze a néző azt gondolta, hogy... Aztán a végén jött a kötelező csavar, aminek fényében minden érthetővé vált. Áááááá... Uncsi. Az a "vicc" jutott eszembe róla, hogy:

-Fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér... 

-Mit iszik a tehén?

-Tejet.

December...

És lesz London, és lesz Chicane és É.P. és Nm és boldogság és szeretet és újra megváltozik az élet. Ugye? Legalábbis. :)

Juhéj!!!

Szemek

Eszemet veszítem kategória?

Határeset

Borotvaél

Undokvagyok

"Tudom anya, te nem értesz a hadviseléshez, de létfontosságú a megfelelő összetételű támadóerő."

Kiegészítés: ez a bejegyzés NEM kapcsolódik közvetlenül a címben felsorolt játékokhoz.

Hhhhh....

És most itt ülök egy kádnyi rózsaszín habos forróvízben. Az egy kissé lelombozott, hogy elfogyott a joghurt, de feltaláltam magam, a müzli pedig ananászlével is nagyon nagyon kellemes. No és van egy pohár jéghideg víz is itt a kád mellett. Végre az a kósza légy is kiszédült a fürdőszobábul. Körülnéztem, tényleg nincs itt. Az a helyzet, hogy már majdnem rend van a gyeröknél! De igazi rend. REND. Ahol mindennek megvan a helye, kényelmes és átlátható rendszerben. Ilyen utoljára egy éve történt. Azóta mindig csak jött a szöveg, hogy rendet kéne rakni egyszer, a gyeröknél meg csak gyűlt a szemét. Mert az a drága mindent szeret eltenni, hogy az még majd erre meg arra. Aztán csak bekerül valahova, és onnan annyi. :) Csak tárolódik és már csak a rendrakás segítheti lakáson kívülre. Ó! Csodás dolgokat éltem meg ma, az biztos! És ez volt a sorban az első. Eleinte csak én pakoltam. Nálunk a nagy és igazi rendrakósdi egy mégnagyobb rendetlenséggel indul. Mindent lepakolok mindenhonnan, és mikor már be se lehet menni a szobába, akkortól hivatalosan is kezdetét veszi A rendrakás. Káoszból szobát teremteni igen remek érzés. Csak elég fárasztó. :) Először úrrá lesz az emberen a reménytelenség. Az én számon is kicsúszott a kupac fölött, hogy ide már csak a gyufa hiányzik. Aztán másfél zacskó szemét után kezdenek körvonalazódni a dolgok. Először persze a könyveket kell rendszerezni, azok nem heverhetnek a földön. Aztán a társasjátékok jönnek. Ezzel a nagyobb, látványosabb rész készen is van. Itt jöttek a gyerkekek. Eddig nem segíthettek, mert nem volt kedvem minden vicik-vacak újbóli dobozba/polcra helyezéséhez. És ekkor történt a második csoda. Az én 10 és fél éves fiam sajátkezűleg dobálta ki a felesleges semmirejó cuccokat. Hogy ezt is megértem! Nagy öröm! :) Innentől mint három Hamupipőke válogattuk a legot, a fémépítő csavarjait, és egyéb építős szetteket, szorgalmasan, kimerülésig. A a harmadik csodát -legjobbat- hagytam a végére. Kimentettem néhány értéktelen papírlapot... ezeket jól elteszem, és majd később megkapják. Talán. Vagy majd egyszer megtalálják.

Leletek