Az idei nyár szokatlanul eseménydús. Még a koncertet sem tudtam leírni, holnap pedig már kezdődik a 4 nap önfeledt, vidám fagyoskodás. Vár minket a csodás Grossglockner. Esőruha, hajszárító, fájdalomcsillapító. Három napra reggeli, (közben a gyerök előadást tart arról, milyen módon volt lehetséges megszökni az Alcatraz-ból) és sok-sok meleg ruha. Ezek a legfontosabbak. Kivételesen rend van itthon, de még jó lenne kimosni ma estig. Közben el kellene ugranom anyósoméknál meglocsolni a virágokat (ááá, ezt itthon is meg kell tennem) és még sejtésem sincs róla, hogy mi legyen a vacsora? Délelőtt kétszer is megáztam. Legszívesebben beülnék egy kád vízbe ázni, és elfelejteném az egész világot egy-két órára.
23:05
Frissítek. Mindennel elkészültem! Most pedig dinnyét majszolgatva ázok, és az élet nagy dolgait latolgatom... vajon megfagyunk a hétvégén? :)
-Honnan jöttetek?
-Csak innen a túlpartról.
-És, tetszik a buli?
-Aha, persze.
-Koncertekből miket fogtok megnézni?
-Hát, most jövünk B52S-ról, és várjuk David Guettát. Állat buli lesz! Meg volt is. Nagyon jók voltak az öregek.
-Tényleg? Na és mi kell a jó bulihoz szerintetek?
-Hát, kell jó zene
-Meg társaság
-Meg pia sem árt (nevetés)
-Látom azt már beszereztétek. Mit isztok?
-Én sört
-Enyém Szorbusz, övé meg Kirityálé
-Az mi?
-A Szorbusz?
-Dehogy, azt mindenki ismeri. A másik, a Kirityálé. Na az miből van?
-Hát, valami koktél ez is. Elmondta a srác. Meg néztem is, mert királyul kevert! Szóval tett az aljába jeget. Aztán 2 cl vodkát, 2l gint, felöntötte másfél deci tonikkal. Összerázta, közbe meg mindenféle figurát csinált. Az egészet pohárba töltötte és a végén ráloccsantott egy adag málnaszörpit. Nagyon állat! Direkt zöld szívószálat kértem hozzá. Ütős!
-Köszi srácok, jó mulatást!
-Ez hol fog lemenni?
-Szoktátok hallgatni a Zümmögő Dinoszauruszt? Minden délután háromtól megy. Na ott lesztek holnap.
-Oké, köszi! Állat!
Ez a bejegyzés BDK felhívására készült.
Dinnyét enni úgy igazán jó, ha 30 fokos hőség van. Akkor kora délután a fölnőttek felhúzzák a kútból a hatalmas sötétzöld gömböcöt. Már jó hideg. A kerek léket kiveszik, helyére kerül a nagykés, amit elég éppencsak megindítani s azonnal nyélig merül a piros édességben. Közben hallod a jellegzetes hangot és nem tudod eldönteni, hogy a kés miatt reped, vagy a repedés enged utat a késnek? Megkapod a szeletet. Ha szerencsés vagy, minimum fültől-fülig ér. :) Leülsz a meleg lépcsőre és beleharapsz. Édes, lédús, hideg, csodás! A lé folyik kétoldalt, csupa maszat az arcod, de nem zavar. Fülig érő szájjal zabálsz eszel, amíg már a fehér részhez érsz. Aztán felállsz, hátraviszed a zöld héjat a tyukoknak. Azok kárálva összeszaladnak, csipkedve dobálják, míg el nem fogy. Kapsz egy újabb szeletet és előről kezded. Mert dinnyét enni addig kell, míg a lé a füleden nem folyik kifelé.
Legalábbis így volt ez gyerekkoromban. Persze már semmi nem olyan mint régen, se a dinnyék, se a kutak. Se én.
Viszont mindig jön valami új, ami éppolyan jó! Most a dinnyét pont ugyanúgy félbevágom. Utána viszont kanalat veszek elő és a piros finomságot kis darabokban kikanalazom a légmentesen lezárható tálamba. Jó nagy tál. :) Ráteszem a fedelet, aztán be a hűtőbe. Egy-két óra és kistálban előttünk ugyanaz a hideg, édes dinnye. A DINNYE! :)