Tegnap este elszúrtam a jobb hüvelykujjamat. Rosszul nyomtam meg a lift gombját. Hogy lehet rosszul megnyomni egy gombot?! Ekkora hülyeséget! Majdnem kiugrott az ujjam a helyéről. Még ma is fáj

A mai reggelt mosolygóssá tette a túrósrétes friss meggyel!

Bár vegyült a mai reggelbe egy egész kicsike szomorúság is. Minden reggel látok egy cseresznyefát. Jókora fa. Igazán szép. Minden reggel meg is nézem. Láttam amikor a kis zöld bogyók megjelentek rajta, aztán, ahogy elkezdtek hízni és pirulni. Láttam gyönyörű sötétbordó ropogós cseresznyékkel tele. És láttam, hogy senki nem szedi le. Láttam, mikor egyik napról a másikra a termést barna foltok lepték el, elkezdett rohadni és végül apró feketére összetöpörödtek a cseresznyék. És ez szerintem egy kicsit szomorú.

Kérdés, hogy kell-e nekem az ebédemről írnom ide? Ennyi erővel akár mindennap írhatnék egyet az ebédemről. De az a meggy... az igen finom! :) Teljesen feldobott!

Pont mint a reggeli motorozás. Nagy öröm, ha végre elindulunk, mert a bőrnaci nagyon tud tapadni, ha vizes. Ilyenkor nyáron a nagy melegben kikerül a kabátból a bélés. Elég alá egy top. A levegő még akkor is langyos, ha gyorsan megyünk. Persze igazán gyorsan ritkán van alkalma menni az embernek, mert sokan igyekeznek az autópályán ebben az időpontban dolgozni. De ezeken a szép reggeleken rendszerint mosolygok egész úton. :)

Ma bosszankodtam egy sort a saját hülyeségemen. Már kb. 2 hete akarom hozni a fotomasinát, hogy útközben csináljak néhány képet. Olyan szép a táj! Már igazi nyári képét mutatja. Nagy okker búzamezők és élénkzöld, fényesen kunkorodó kukorica váltakozik az erdővel. Tegnap vettem észre, hogy a nap átsüt a búza szárai között. (Ilyenkor mindig eszembe jut egy ismerősöm. Megálltak egyszer a barátnőjével útközben, begyalogoltak és a búzatábla közepén szerelmeskedtek. :) Picit irigylem. Még akkor is, ha szúrós lehetett.) Ha belegondolok, ahhoz képest, hogy autópálya nem is olyan unalmas. És akkor még a 2 tó említésre sem került.

Arra gondoltam reggel, hogy csodálom akik a földeket művelik. Egyáltalán mindenkit, akinek zsebkendőnyi földje is van, és arra gondot visel. Ott aztán mindegy, hogy van kedved vagy nincs, csinálni kell! Én mondjuk elég tehetségtelen vagyok hozzá. Még azokat a szerencsétlen növényeket sem tudom rendesen gondozni, amik otthon vannak. Múlt héten éppen egy szegény fuksziát halasztottam ki félig. Vasárnap elfelejtettem locsolni. Aztán csütörtökön mikor véletlenül benyitottam a csajszi szobájába, akkor vettem észre. Na akkor jó alaposan megöntöztem. Mint Vacskamati. Azért a fele megmaradt. De így jártam a kálával is. Először még úgy nézett ki, jól érzi magát. Aztán egyik napról a másikra szanaszét hullottak a levelei. Két icipici levélke árválkodott a nagy cserépben. Úgy örültem neki, mikor a hétvégén észrevettem, hogy hozott egy új hajtást! A banánkezdemény viszont teljesen kipusztult. Ezzel együtt elmondhatom, hogy már sokat fejlődtem. Amik egész kicsi koruk ellenére túlélik a megpróbáltatásokat, azok szépen virulnak. És már egész nagy virágaim is vannak! :)

Most már jobb!

Kaptam egy kis "igazi" kávét a kapucsinómba. Jó keserű. Aztán meg bevágtam egy kiflit a maradék fél camembert-rel. És a desszert: meggy! :) Már a színe is gyöngyörű. Egyik kedvencem a meggypiros. És azt szeretem benne, hogy nem simán meggypiros, hanem.. vagyis nem is, mert nem áttetsző, de mégis! Ahogy nézem, látom a húsban az ereket és átsötétlik a magja. Az igazi már egész rubinvörös. Hm... édes is meg savanyú is meg frissítő is. Főleg ha a hűtőben volt.

Teljesen lekókaszt ez a hőség... egyszercsak arra ébredek, hogy koppan a fejem. Akkor aztán villámgyorsan felkapom, körülnézek, és ezt látom a monitoron: s trhhréo ,pzptpuűdsárdzlk mgfolllllllllllllllllll

Reggel még olyan lelkes voltam. Akartam írni mindenféléket. Arra emlékszem, hogy akartam írni, de egyszerűen nincs hozzá gondolatom.

Egyébként délelőtt cseteltem a gyerökkel! :) Ez volt az első alkalom. Imádom! Köszöntöttem és leírtam, hogy tud válaszolni. Visszaköszönt, aztán mondta, hogy nem tud belépni a hangyanevelőbe. Aztán, hogy: Szeretlek anya! :) Imádom! :) Tegnap volt egy aranyköpése. Vacsora közben folyt a sóderparti. É.P. szavait félreértve valami hülyeséget mondtam. Erre a gyerök: nem baj! mi így is szeretünk téged anya! Ugye apa?

Lehet, hogy azért vagyok olyan vidám, mert tegnap megérkeztek a gyerkőcök! :)

Volt odabújás, be nem állt a szájuk, egyfolytában beszélt egyszerre mindkettő. Idén kivételesen egyik sem hajtott be kerékpárral a medencébe, viszont megint voltak barátok, fagyizás, fürdés enyhe napszúrás és unatkozás is. Kiszőkültek és lebarnultak (amiért egyébként egy kicsit mérges vagyok). Egész este ölelgettük egymást. (Istenem mekkora nagyok már! Esküszöm nőttek az elmúlt 2-3 hétben. Vagy 3 centit. Najó, csak kettőt. Amikor nemrég odaméredzkedtek hozzám, még éppen az állam aljáig értek. Most meg majdnem a szám vonaláig. :) ) Aztán fürdés után bevonultak a szobájukba és végre legózás! :) Úgy belefeledkeztek, hogy rájuk kellett szólni, hogy ideje már aludni. Nagyon nagyon fáradtak voltak. Ezt onnan tudom, hogy nem követeltek mesét. Ha mese nélkül elalszanak, az nagyon komoly. Valahol tudom, hogy addig jó, míg szeretik az esti mesét... csak már kicsit fárasztó időnként. Magam sem tudom miért? A másik, hogy míg utána a gyerök rendesen könyvet olvas, a leányka csak a magazinjait. És a könyveket amiket veszek, csak külön felszólításra. A legutóbb is: szólok, hogy akkor lehet még olvasgatni, erre ő közli, hogy azt akarja, hogy legközelebb az ő új könyvét meséljük. Hát nem! Tessék saját szemmel elolvasni! :)

És igen, most, hogy belegondolok... pontosan a tegnappal alapoztam meg a mai jókedvemet. Sikerült végre rendet rakni az összes szekrényben. Még a sajátomban is! Jó sokat voltam egyedül a hétvégén... volt időm kigondolkodni magamat. :)

Nem tudom mi van, de ez van ma: :))))

Vagyis kicsit tudom. Az ég fű, a zöld kék, madáricsergés, mélygarázsban átöltözés, nyáriruha meg minden. Alaphangulatom is ilyen, már reggel óta. Szóval trallala...