Lehet, hogy azért vagyok olyan vidám, mert tegnap megérkeztek a gyerkőcök! :)

Volt odabújás, be nem állt a szájuk, egyfolytában beszélt egyszerre mindkettő. Idén kivételesen egyik sem hajtott be kerékpárral a medencébe, viszont megint voltak barátok, fagyizás, fürdés enyhe napszúrás és unatkozás is. Kiszőkültek és lebarnultak (amiért egyébként egy kicsit mérges vagyok). Egész este ölelgettük egymást. (Istenem mekkora nagyok már! Esküszöm nőttek az elmúlt 2-3 hétben. Vagy 3 centit. Najó, csak kettőt. Amikor nemrég odaméredzkedtek hozzám, még éppen az állam aljáig értek. Most meg majdnem a szám vonaláig. :) ) Aztán fürdés után bevonultak a szobájukba és végre legózás! :) Úgy belefeledkeztek, hogy rájuk kellett szólni, hogy ideje már aludni. Nagyon nagyon fáradtak voltak. Ezt onnan tudom, hogy nem követeltek mesét. Ha mese nélkül elalszanak, az nagyon komoly. Valahol tudom, hogy addig jó, míg szeretik az esti mesét... csak már kicsit fárasztó időnként. Magam sem tudom miért? A másik, hogy míg utána a gyerök rendesen könyvet olvas, a leányka csak a magazinjait. És a könyveket amiket veszek, csak külön felszólításra. A legutóbb is: szólok, hogy akkor lehet még olvasgatni, erre ő közli, hogy azt akarja, hogy legközelebb az ő új könyvét meséljük. Hát nem! Tessék saját szemmel elolvasni! :)

És igen, most, hogy belegondolok... pontosan a tegnappal alapoztam meg a mai jókedvemet. Sikerült végre rendet rakni az összes szekrényben. Még a sajátomban is! Jó sokat voltam egyedül a hétvégén... volt időm kigondolkodni magamat. :)