Tegnap este elszúrtam a jobb hüvelykujjamat. Rosszul nyomtam meg a lift gombját. Hogy lehet rosszul megnyomni egy gombot?! Ekkora hülyeséget! Majdnem kiugrott az ujjam a helyéről. Még ma is fáj

A mai reggelt mosolygóssá tette a túrósrétes friss meggyel!

Bár vegyült a mai reggelbe egy egész kicsike szomorúság is. Minden reggel látok egy cseresznyefát. Jókora fa. Igazán szép. Minden reggel meg is nézem. Láttam amikor a kis zöld bogyók megjelentek rajta, aztán, ahogy elkezdtek hízni és pirulni. Láttam gyönyörű sötétbordó ropogós cseresznyékkel tele. És láttam, hogy senki nem szedi le. Láttam, mikor egyik napról a másikra a termést barna foltok lepték el, elkezdett rohadni és végül apró feketére összetöpörödtek a cseresznyék. És ez szerintem egy kicsit szomorú.

Most már jobb!

Kaptam egy kis "igazi" kávét a kapucsinómba. Jó keserű. Aztán meg bevágtam egy kiflit a maradék fél camembert-rel. És a desszert: meggy! :) Már a színe is gyöngyörű. Egyik kedvencem a meggypiros. És azt szeretem benne, hogy nem simán meggypiros, hanem.. vagyis nem is, mert nem áttetsző, de mégis! Ahogy nézem, látom a húsban az ereket és átsötétlik a magja. Az igazi már egész rubinvörös. Hm... édes is meg savanyú is meg frissítő is. Főleg ha a hűtőben volt.

Úgy 2 hete megjelent a környéken egy hajléktan. Koszlott szövetkabátban. Nadrágjáról nem lehett tudni, vajon szövet-, vászon- vagy farmernadrág lehetett-e valaha? Szandált viselt, de ezt csak akkor vette észre az ember, ha jobban megnézte, mert a belebújtatott láb, ugyanabban a szürkés-fekete árnyalatban pompázott. Haja félhosszú, de az embernek az volt az érzése, hogy csak azért mert a többit megette a mocsok. Csimbókokban állt a fején, a por megült rajta, minha lisztes lenne, s úgy általában biztos, hogy hónapok óta nem látott vizet. Ahogy láthatóan egyetlen más külső porcikája sem. Pedig fiatal ember. Úgy 25-40 között. Mindig ugyanúgy, a legnagyobb melegben is. Minden nap láttuk. Állt. Szinte mindig csak állt. Ha néha láttuk mozogni, akkor csak csoszogott. A gyerekek kérdezték is, hogy ki ez a bácsi, vajon miért nincs neki hova mennie? Legutóbb mikor láttam, két idősebb nővel beszélgetett a szomszéd lépcsőház előtt. Ennek 4 napja. Azóta semmi. És most fogalmam sincs, vajon mi lehet vele?

Újra és újra elkövetem ugyanazt a hibát. És újra és újra kapok lehetőséget, hogy jól döntsek. De mi lesz akkor, ha egyszer már nem hibázok? Minek kell akkor lennie? Öröm jön és boldogság? Vagy egy újabb, egy más lehetőség újabb, más hibákra?

Mr. Rubinstein! Maga! Maga soha, de soha ne viseljen barna cipőt kék inghez!

Valamint! Akinek kedves az élete, soha ne próbálkozzon az első otthoni gyantázással palacsintasütés közben!

Csak azt tudnám mit tegyek? Itt vagyok a fél lábam legyantázott  negyedrészével, és úgy áll a dolog, hogy eszem szerint soha többet! :)

Eh, küzdeni fogok, de aztán itthon tényleg soha többet!

Két hete voltam Bon Jovi koncerten. Nem, most nem a szörnyű szervezésről akarok panaszkodni. És nem is a zenekart kívánom magasztalni.

Középtájon álltunk. Balra tőlünk fiatal társaság. Max. 18-20 évesek lehettek. Nagyon élvezték az utolsó előzenekar fellépését is. Fiúk, lányok vegyesen álltak, kicsit hátrébb mint mi. Énekeltek, táncoltak, az egyik lány felült a párja nyakába. Jól érezték magukat. Már a BJ játszott, arra figyeltem. Aztán mikor egyszer hátrapillantottam éppen egy vággyal teli pillanatot kaptam el. Egy fiú, szerelmes tekintetét láttam, aztán ahogy incselkedve félig nyitott szájjal mintha csókot akarna. Aki pedig mindezt viszonozta, az a mellette álló másik fiú volt. Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha illetlenül kiváncsiskodtam volna. Meglepett amit éreztem. Csak azt láttam, hogy két ember vágyik egymásra, és az ugrott be, hogy mekkora élmény egy koncert ha azzal vagy, akit szeretsz. Nagyon furcsa volt. Többet nem néztem rájuk. Nem akartam zavarni őket.

Át fogom pakolni ide a másikról a bejegyzéseimet, vagy legalábbis párat. Ez volt a mellékszál.

Tegnap összefutottam a metrón a metrósfiúval. Régen láttam! Nagyon régen! Aranyos volt, ahogy szokott. Mesélte, hogy élvezik az új lakást, hogy a barátja nincs jól, és mellékesen megjegyezte, hogy tiszta mangásan nézek ki. Bőrnaciban voltam meg pólóban és a hajam két fonatban a két vállamon. :) Asszem tetszett neki. Nekem is tetszik. Pedig teljesen egyszerű gyerekpóló. Az mondjuk elég vicces, hogy 8-9 es méret. Hogy hova nőnek a mai gyerekek?

Kezd tele lenni a majdnem új piros táskám. Ami nagyobb mint a régiek voltak. Nehéz! :) De most tényleg nincs mit kipakolni belőle. A napokban vettem egy könyvet (meg sem tudom mondani mikor vettem magamnak utoljára) azt is beleköltöztettem. Be fogom kötni színes újságpapírba. Nem azért, hogy védjem, illetve azért. Hogy ne lássa más, mit olvasok. Ez elég piszok dolog, mert én is mindig megnézem mások könyvét. Hacsak nincs színes újságpapírba csomagolva. :)