Úgy 2 hete megjelent a környéken egy hajléktan. Koszlott szövetkabátban. Nadrágjáról nem lehett tudni, vajon szövet-, vászon- vagy farmernadrág lehetett-e valaha? Szandált viselt, de ezt csak akkor vette észre az ember, ha jobban megnézte, mert a belebújtatott láb, ugyanabban a szürkés-fekete árnyalatban pompázott. Haja félhosszú, de az embernek az volt az érzése, hogy csak azért mert a többit megette a mocsok. Csimbókokban állt a fején, a por megült rajta, minha lisztes lenne, s úgy általában biztos, hogy hónapok óta nem látott vizet. Ahogy láthatóan egyetlen más külső porcikája sem. Pedig fiatal ember. Úgy 25-40 között. Mindig ugyanúgy, a legnagyobb melegben is. Minden nap láttuk. Állt. Szinte mindig csak állt. Ha néha láttuk mozogni, akkor csak csoszogott. A gyerekek kérdezték is, hogy ki ez a bácsi, vajon miért nincs neki hova mennie? Legutóbb mikor láttam, két idősebb nővel beszélgetett a szomszéd lépcsőház előtt. Ennek 4 napja. Azóta semmi. És most fogalmam sincs, vajon mi lehet vele?