Két hete voltam Bon Jovi koncerten. Nem, most nem a szörnyű szervezésről akarok panaszkodni. És nem is a zenekart kívánom magasztalni.

Középtájon álltunk. Balra tőlünk fiatal társaság. Max. 18-20 évesek lehettek. Nagyon élvezték az utolsó előzenekar fellépését is. Fiúk, lányok vegyesen álltak, kicsit hátrébb mint mi. Énekeltek, táncoltak, az egyik lány felült a párja nyakába. Jól érezték magukat. Már a BJ játszott, arra figyeltem. Aztán mikor egyszer hátrapillantottam éppen egy vággyal teli pillanatot kaptam el. Egy fiú, szerelmes tekintetét láttam, aztán ahogy incselkedve félig nyitott szájjal mintha csókot akarna. Aki pedig mindezt viszonozta, az a mellette álló másik fiú volt. Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha illetlenül kiváncsiskodtam volna. Meglepett amit éreztem. Csak azt láttam, hogy két ember vágyik egymásra, és az ugrott be, hogy mekkora élmény egy koncert ha azzal vagy, akit szeretsz. Nagyon furcsa volt. Többet nem néztem rájuk. Nem akartam zavarni őket.