Kerek hónap múlva osztálytalálkozó. Ma egész délután ez a szám ment a fejemben. Naná, hogy belegondoltam... húsz év. Sok. De tényleg nagyon sok. Számlálhatatlan dolog van a fejemben róla, akad pár tucat képem is, és néhány kedvenc ruhám a szekrényben. De ami megvolt húsz éve is, ami azóta is folyamatosan velem van és használom, az csak egy maradt. É.P.

Imádok táncolni!

Beszélgetéshiányom van.

A mai vidámságomhoz meg csak annyi kellett, hogy kommunikálhassak pár baráttal. Még akkor is, ha éppen szomorú volt a téma.

Jó nap, jó barátok.

Holnap péntek lesz és tizenhárom, ami jó. Táncolni nem megyek. Ez most nem annyira rossz, mert helyette Gary Moore-t fogom hallgatni, ami szintén jó nekem. Erről viszont beugrottak a legutóbbi zenés élményeim. KN dalest, PvD buli és az idei FEZEN. Utóbbiról először: idén azért mentünk ki, hogy én először, É.P. másodszor is láthassa egyik kedvenc zenekarát élőben. Hallani akarta, hogy muzsikál húsz évvel később az Emelet. Természetesen más zenekarok is érdekeltek, ez is közrejátszott abban, hogy végül egyetlen koncertet sem hallgattunk végig. Így van, még azt sem. HS7 utolsó száma ment mikor bekapcsolódtunk.  Most ömlesztve jönnek a dolgok, ahogy a fejemben vannak... azzal kezdődött, hogy ugrálás a holvanazakrézisrácra, séta szembe. AD Stúdió, üres sátorba kinek van kedve bemenni? Ráadásul zenélnek is, séta vissza, első kör ital 1670Ft. Figyeljük a kidobót, aki udvariasan elhajt mindekit, aki a cigis dobogón ülne, állna, feküdne. Séta, Eddát hallom, szaladjunk innen, séta, hatalmas kavicsok megbámulása, második kör ugyanott ugyanaz, 1840Ft. Figyeljük a kidobót, aki udvariasan teszi ugyanazt, bár mintha fáradna. PéterfyBori nagyon szekszi, menjünk nézzük meg a P.Mobilt, de arra még várni kell, várunk, vigyorgunk, P.Mobil, ugrálás+éneklés.H armadik szám előtt harmadszor mondja el, hogy az igénytelen tucctucc deszar és ne hallgassátok, mert azok drogosok megminden, na menjünk kifelé innen. Séta, Kispál, szokásos, tesómék ugrálnak, gyros. Séta, Embryo & Blu ID, basszus, ha tudjuk, hogy ez ilyen, akkor már az elejétől itt vagyunk. Mozog alattam a deszka, ahogy táncolnak a gyerekek, csak becsukom és érzem a ritmust zenével együtt, sajnos vége, harmadik kör ugyanott ugyanaz 1960Ft. Figyeljük a kidobót, aki még mindig. Zagarra pakolnak kifelé, de azt már ismerjük, hamarosan itt az est fénypontja, menjünk át a másik oldalra, Első Emeletre várakozó tömeg, jé, hát ezek 100, hogy max 4 évvel idősebbek nálunk, tipikus osztályszépe menőcsajok lehettek 20 éve és maradtak is úgy. Na nem baj, inkább érdekes, a srácaik detto, kezdődik, ismerem az összes számot de még sosem hallottam élőben Kikit. Ótejóég, ezeknek külön bemondóemberük van (degáz), na mégegyszer méltatják, mostmár maguk magukat, könny szökik a szemembe. Végre zene. Ez durva. Iszonyú hangos, annyira, hogy torz. Hűdejó ez a Kiki, az első négy számban már lassút is nyomtak, Kiki baromi jó, csak az kár, hogy nem mindig ő énekel. Konzervérzés bekúszik. Nagyon nagy a zene, akkora, hogy igényli a teret, hát ki is megyünk, hogy átadjuk. Ez volt az a rész, amitől kikészült a fülünk. Hamár, akkor meghallgatjuk mégis a Zagart és ezzel elég is volt mára. Cudar hideg van, vagy csak kevés volt az ital, 11 óra, hazamenni, nem kéne?

Egyik blogban olvastam ezt a szót. Majd egy hete érzem én is, pedig nincs rá különösebb okom.  Hétvégén rápillantottam a bioritmus ábrámra. Komolyan mondom, van ebben valami. De legalábbis van mire hivatkozni.

Ma ilyen volt nálunk a naplemente:

Katasztrófamámor. Csodás szó!  Ez van.

Ma este egy rövidke sétát tettem és megint ilyen Érezted már? Amikor egy forró nap estéjén gyalogolsz a városban. Szürkületkor. Ujjatlanban vagy, s még így is meleged van. Fülledt a levegő, de van valami furcsa benne. Kinyújtod a meztelen karodat, és végighúzod a tamariska sövény felett. Az apró pici ujjacskák cirógatnak. A szél feltámad, néha-néha szinte viharos. Lúdbőrzik az egész tested, mégis annyira kellemes a hűvös érintés, és arra gondolsz, hogy csak egy valaki létezik, akinek az ujjai finomabban játszanának a hajaddal. hangulatba kerültem. Már világosan látom, hogy a tamarix az oka. :)

zene is volt

Hmmm... hát a május az jó. Mert eszébe jutok a régi ismerősöknek, mert sokan nagyon nagyon nagyon kedvesek hozzám, mert még meglepetés ajándékot is kaptam, mert virágot is kaptam, és még él is (sőt virágzik :) ), mert vadidegenek engem akarnak, mert virágzik a nárcisztulipánorgonalabdarózsaakácfabodza és a gyöngyvirág meg még 100 másik, mert ezerféle zöldben pompáznak a fák, mert csodálatos illatok szállnak, mert bezsongok, mert anyáknapja van, mert bodzaszörpöt csinálok és nem borítom ki, mert lomtalanítok, mert kirándulunk, mert motorozunk, mert motorozunk, mert motorozunk.

A szemközti lakásból behallatszik a néni köhögése.  Cigarettázik. Valószínűleg nem keveset. Ha kinyílik az ajtó érezni lehet a szagon is, ami kiáramlik a lépcsőházba. A fiával él, aki rendes melósember. Ismerem még régről. '90 tájékán bejárt hozzánk a kocsmába, hiába, kicsi a világ. A bő két év alatt, míg ott dolgoztam, végig törzsvendég volt. Ha este összetalálkozunk a ház környékén, most is éppoly visszafogottan részeg, mint akkor. Köszön rendesen, csak a szemén látszik kicsit, hogy fáradt, meg tolja a biciklit. Azalatt a másfél év alatt mióta itt lakunk, egyetlen alkalommal láttam nőtársaságban.  Pedig nem volt csúnya gyerek, és biztosan most is volna/van akinek tetszik. Eszembe jut róla milyen volt a kocsmában dolgozni, milyen voltam akkor... jajj, én nagyon jó gyerek voltam. Csak kicsit lázadtam, és azt is kizárólag úgy, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Nem akartam továbbtanulni, pedig B. tanárúr simán benyomott volna fősuliba. Csak egyrészt távolról sem vágytam B. tanárúr benyomására (jó, most gonosz voltam, mert engem egyszer se hívott be a szertárba pakolni a négy év alatt), másrészt meg mi a fenét csináltam volna egy műszaki főiskolán? Maradt a kocsma, mert dolgozni kellett valahol. Oda legalább anyukám nyomott be. A néni befejezte a köhögést, engem meg megrohantak az emlékek, :) úgyhogy most gyorsan be is fejezem, még mielőtt részletesen taglalni kezdem milyen helyeken dolgoztam...