Gyerekek kikönyörögtek vacsorára egy-egy csokis kakaóscsigát. Benyomták. Jön ki a gyerök hozzám a konyhába nyakig csokisan. (Megjegyzem illik hozzá a kosz. Csibészforma. Már a szeme se áll jól! :) ) Elküldtem egy alapos mosdásra. Jön vissza, pólóján végigcsorgott a víz, csurom víz a keze, az arca. Megáll, gyászosan kétségbeesett arcot vág és elkezd kiabálni: anya, anya.. folyik a (vér) víz! Úristen minden csupa víz! Mindenütt csak víz! Ez vízfürdőő! :) Én meg: tejóég! Mit csináljak? Hívja valaki a valakit. Természetesen hasonló kétségbeesett figurával. 

Leánykám szintén a kikellenetalálnihanemvolna kategória. Vacsorázunk, közben ráadásul beszélgetünk. Mindezeket ő is csinálja. Aztán teljesen váratlanul egyszercsak kibukik belőle: unatkozok!  Mivaaan??? 

Teljesen lekókaszt ez a hőség... egyszercsak arra ébredek, hogy koppan a fejem. Akkor aztán villámgyorsan felkapom, körülnézek, és ezt látom a monitoron: s trhhréo ,pzptpuűdsárdzlk mgfolllllllllllllllllll

Reggel még olyan lelkes voltam. Akartam írni mindenféléket. Arra emlékszem, hogy akartam írni, de egyszerűen nincs hozzá gondolatom.

Egyébként délelőtt cseteltem a gyerökkel! :) Ez volt az első alkalom. Imádom! Köszöntöttem és leírtam, hogy tud válaszolni. Visszaköszönt, aztán mondta, hogy nem tud belépni a hangyanevelőbe. Aztán, hogy: Szeretlek anya! :) Imádom! :) Tegnap volt egy aranyköpése. Vacsora közben folyt a sóderparti. É.P. szavait félreértve valami hülyeséget mondtam. Erre a gyerök: nem baj! mi így is szeretünk téged anya! Ugye apa?

Megvolt az évzáró. A kicsinél csak a szokásos, hiszen jövő tanévtől folytatódik minden ugyanúgy. De az én édes fiacskám! Már mikor a tantónéni köszöngetett el, és sírt mint a záporeső, már akkor dörgölte a szemét. Aztán vég nélküli bohóckodásba kezdett. Mikor odaértünk, hogy személyesen is elköszöntünk és mindent megköszöntünk, na akkor már semmi nem állíthatta meg a könnyeit. Csak ölelgetett, bújt hozzám és rítt a lelkem. Igyekezett jól megtörölni a szemeit, hogy hazafelé a többi fiú ne lássa. De már az úton mondta, hogy ő otthon még sírni fog. Hazaértünk, bebújt az ölembe és jól kisírta magát. Imádom! :)

Kellenek ezek a helyzetek, muszáj megtanulnia sajátmagát.

Másnap már nem volt gond. Igaz mentek apikával biciklit venni.