férfikönnyek

Megvolt az évzáró. A kicsinél csak a szokásos, hiszen jövő tanévtől folytatódik minden ugyanúgy. De az én édes fiacskám! Már mikor a tantónéni köszöngetett el, és sírt mint a záporeső, már akkor dörgölte a szemét. Aztán vég nélküli bohóckodásba kezdett. Mikor odaértünk, hogy személyesen is elköszöntünk és mindent megköszöntünk, na akkor már semmi nem állíthatta meg a könnyeit. Csak ölelgetett, bújt hozzám és rítt a lelkem. Igyekezett jól megtörölni a szemeit, hogy hazafelé a többi fiú ne lássa. De már az úton mondta, hogy ő otthon még sírni fog. Hazaértünk, bebújt az ölembe és jól kisírta magát. Imádom! :)

Kellenek ezek a helyzetek, muszáj megtanulnia sajátmagát.

Másnap már nem volt gond. Igaz mentek apikával biciklit venni.