Mert az volt, hogy jött a péntek. Délutánra teljesen kinyúltam. A kocsiban aludtam hazafelé. Ezt pedig nagyon is jól tettem, mert alig töltöttünk néhány percet a lakásban, máris megjöttek a kislányok. Kezdődött az én drága kisleányom életének első pizsibulija (nemnem, tőlem sosem hallott ilyet, ezt a kedvenc filmsorozatából vette). Eredetileg 4 kislányt szeretett volna elhívni, aztán ez kettőre olvadt, akik közül az egyik megbetegedett. Így végül minden pontosan ugyanolyan volt mint egyébként mikor eljön hozzánk a barátnője, csak éppen az volt a neve, hogy pizsibuli. Egyfolytában csacsogtak, vihogtak, aztán egyszercsak felálltak, Kacatka pedig teljes komolysággal azt mondta: anya, ha keresne valaki, a szobámban leszünk. Sütöttem palacsintát kukoricalisztből aztán rohantam táncra. Átöltözni sem volt időm, de nem akartam kihagyni. És ez volt a következő amit nagyon jól tettem, mert egyszerűen pompásan mulattam. A gyerök elmenekült otthonról, túl sok volt neki a vihogás. Szombaton hajnali fél8-kor megjelent, kijelentette, hogy urán nélkül nem lehet élni, majd távozott az első felkészítőjére. Aztán ennyi volt amíg jól éreztem magam. Délutánra már iszonyúan fájt a fejem. Estére hányingerem is volt. Ami azt illeti, most is az van, valami pocsék ez a migrén. Pedig képeket is rendezgettem, főztem, rend is van, egy rakás ember kávézott nálunk ma délután én meg még mindig szarul vagyok.

A háromnapos fejfájásban 2 nagyon rossz van. Vagyis három. Vagy mégsem. Rossz benne, hogy fáj. Aztán ott van a hányinger. A hasogatás. Pocsék, hogy -bár elhiszik, hogy piszkosul fáj- rajtam kívül itthon senki nem tudja milyen. Nem, ez így nem jó, én nagyon örülök neki, hogy a többieknek fogalmuk sincs erről, és szuper, hogy nekik nem fáj, csak az a pocsék, hogy elhiszik, de mégis ugyanazt várják tőlem. Az a rohadt fejfájás meg mindent megnehezít. Amit meg nem, abból pont az örömömet veszi el. Pl. nem jó enni. Sem. A leggonoszabb benne az, hogy éjjel is fáj. Ha sima fejfájása van az embernek, akkor ébredés után, míg magához nem tér, nem érzi. Ez nem olyan. Állandóan fáj, éjszaka is. Így aztán aludni sem tudok túl sokat. És reggel már arra ébredek, hogy iszonyúan fáj és első utam a konyhába vezet, mert muszáj valamit magamba tömnöm ha fájdalomcsillapítót akarok bevenni. Beerőltetek pár falatot aztán a gyógyszert és várok. Először jön a gyomorégés, utána végre jobb kicsit. Még mindig fáj, de olyan, mintha leeresztették volna a függönyt és a fájdalom amögött lenne.

A háromnapos fejfájásban egyetlen igazán jó dolog van. Hogy pontosan tudom meddig tart majd. Csak ki kell várni a végét. Akkor varázsütésre elmúlik s én ezt tisztán és világosan érzem. Lehet örülni annak, hogy nem fáj. Csodás pillanat!

nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem. nem fáj a fejem.

A ...-dik kerületi lánynak sincs ma jó napja. Mi ülünk az irodában, ő belejt, szokás szerint kisbunda, comközépig érő lakkcsizma, miniszoknya. (Mindig nagyon tipptopp.) Telefon a fülén, szintén szokás szerint, és hangosan beszél, nagyon hangosan, amin nem lepődünk meg, ennek így kell lennie, mert mindig így van. Ami miatt megfagy a levegő, hogy most NEM édeleg, hanem éppen kioszt valakit.

-Nem érted, hogy nem érdekel? Ha ennyire nem érzed, hogy mennyire nem enyhültem meg, akkor sajnállak. Tudod mennyire elegem van belőled? Jó, ezt elmondhatod ma is, holnap is, elmondhatod minden nap. Elegem van.

Kb. ezt mondta és letette. Aztán megtudtuk a részleteket is (akár akartam, akár nem). De nem mondom el, így érdekesebb.

És nekem sincs jó napom ma. Bár én (még) nem vesztem össze senkivel. Azt hiszem nem is fogok, nem szokásom. Csak meghagyom a kommunikációt a többi embernek. Nincs kedvem beszélgetni. Itt benn, magamban, természetesen nagyon sérelmezem, hogy kedves megértő és együttérzést biztosító, meg gyengéd levelek helyett csak vacak kisfilmek és kutyának való hírlevelek érkeznek. A telefon is csak munka miatt csörög, sms-t meg... grw... Pedig nekem ma meghitten elsuttogott szavakat kellene csak hallanom, esetleg merész üzeneteket olvasnom. Természetesen én hallgatok, mindenki találja ki, érezze meg, hogy nekem ma rossz napom van, és úgy árasszon el szeretettel. Ne nekem kelljen már kuncsorognom! Ugye.

Aztán, ha valaki mégis oly merész, hogy beszédbe elegyedne velem, vagy netán levelemet olvasni lenne szerencséje, az nyomban értesülne arról a vágyamról, hogy most hagyjon engem békén. (Nem kérhetek egy ölelést mindenkitől)

Ehh... tényleg jobb, ha ma senkivel nem beszélek. Ez mindannyiunk érdeke, higgyétek el!

Igen. FÁJ A FEJE a hisztis némbernek.

Kieg.: 3 nap témája minden hónapban biztosítva van! Juhéj! Hát nem csodás?

Függönyök, ablakok majdnem készen. Már csak a konyhában van egy kis mosnivaló. Még a kisnőci baldachinja is visszakerült az ágya fölé. Tisztán és illatosan libbennek a nyitott ablakok előtt. Nem, nem vasalok függönyt. Majd kilógja magát. Ha meg valaki nem bírja nézni a vasalatlan függönyeimet, jelentkezzen nálam bátran! Vasalót, deszkát és függönyt biztosítok. :)
Egyébként ez a függönymizéria nagyon is macerásnak bizonyult ma. Mikor elhatároztam, még nem tudtam, mit vállalok magamra.
Szép karnisaim és függönyeim vannak. Faltól falig. Ezért, ha nem akarom egyesével kiakasztgatni a kis karikákat, muszáj a nagy karnisról a kiegészítő rudat leszerelni. Nosza rajta! Hol az a csillagfejű csavarnyúzó? Csavarkodás, acsarkodás, a lecsúszott függönykarikák és elgurult csavarhúzó megkeresése. Aztán mikor vissza az egész, az talán még ennél is jobb. a lelógó karnis fejbevág, közben a kiegészítő rúdról lecsúszik a már felrakott cucc. Természetesen a kicsi csavar leesik, hova máshova, mint a radiátorba. Na nem baj, helyükön vannak, és most illatos a lakás, amit viszont imádok! :)
Még az jutott eszembe az imént, hogy milyen jól szórakozhatott, aki esetleg lentről látta az őrült nőt, pöttyös miniruhában a függönnyel szerencsétlenkedni. Talán egy nadrág se ártott volna... de ez így az utolsó ablak előtt már szinte mindegy. :)
Megjöttek a gyerkőcök. Csak tudnám mi legyen a vacsora?

Öt óra nyugtalan alvás után arra ébredtem hajnalban, hogy még mindig hasogat, lüktet a fejemben a fájdalom. Utálom a fejfájást. Kibotorkáltam a konyhába, fel sem kapcsoltam a lámpát, a szemeimet alig tudtam nyitva tartani. Gyorsan benyomtam egy csomag jóreggeltet fél pohár tejjel. A gyomrom tiltakozott, de nem akartam a fájdalomcsillapítót éhgyomorra. Aztán visszafeküdtem. É.P. magához ölelt, én meg csak hallgattam a szívdobogását. Borzasztó, hogy a fizikai fájdalom, hogy ki tud készíteni. 

Reggelre elég meggyötörten néztem ki, de éppen csak valami nyomásfélét éreztem, ezért boldogan indultam neki a napnak.

Ma egy magasított nyakú, ujjatlan blúzt viselek, valami fényes kevert anyagból van. A metrón észrevettem, hogy útközben sikerült valahonnan szereznem rá egy kis foltot. A domborzati viszonyok miatt elég feltünő helyen terpeszkedett. Gondoltam majd kimosom. Csak úgy magamon megnedvesítettem, kis szappannal megdörgöltem. Ennek az lett az eredménye, hogy száradás után, a domborzati viszonyok miatt elég feltünő helyen terpeszkedett egy bazinagy folt, a közepén egy kis folttal. :)

Így aztán inkább levettem, és úgy mostam ki. Addig belebújtam a benti kardigánomba. Mosás után a ventillátor elé tartottam és lobogtattam 10 percig. Akkor már látszott, hogy kijött mindkét folt. Örültem egy sort, aztán kiterítettem száradni.

Ma ez meg ez van. Fejfájás ellen.