Igen fontos dolgok jutottak ma eszembe!

Előszöris: mindenki menjen mogyorót szedni. Hullik a mogyorófákról a termés. Lehet összeszedni, aztán elő a kalapáccsal!

Másodszor: mi történt ma emberek? Bemegyek pár nap után dolgozni, és azt látom, hogy az összes nő kivirulva, mosolygósan jön-megy az intézetben. Ez a szeptemberi nyár műve lehet! Éppúgy az is, hogy hazafelé jövet tele volt a pálya sportkocsikkal. Először egy tűzpiros Corvette mellett húztunk el, aztán következett egy Pontiac, egy BMW, és egy Porsche. És azt a "festetlen" ezüst színű Mazda MX5-öt nem is sorolom fel.

Az öt napnyi szünet után, ma újra motoroztam. Nagyon is jó volt. A motoron csomagoskodásnak van számos jó oldala. Ide tartozik az is, hogy jó kis gondolatfutamok támadnak az ember fejében. A mai úgy kezdődött, hogy eszembe jutott egy néhány hónap előtti dolog az életemből. És szinte hihetetlen volt, hogy mennyire messze járok már attól az énemtől. Erről meg a középiskolai magyartanárom került a fejembe. Ő egyszer azt ecsetelte, hogy az ember érzései nem visszahozhatók. Vagyis az ember emlékszik az eszével, arra, hogy mit érzett, de az érzést többé nem éli át. (Ezzel persze lehet vitatkozni, és én vitatkoznék is, de az egy másik bejegyzés.) Aztán jött az a sor a Rapülők egyik számából, hogy: "az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok" és ezzel egyszerre az is teljesen világos volt számomra, hogy én nem akarok más lenni, mint vagyok. Szeretem azt ami lett belőlem, ha nem is igazán jó. Szeretem ha nem is tökéletes, mert akkor is én vagyok, és nekem jó, hogy ilyen vagyok.

Remélem másoknak is jó.

 Ülj le szépen ide. Kényelmesen, lazán. Csukd be a szemed, hallgasd amit mondok, és megkapod.
Legyen mondjuk szeptember harmadika. Jó meleg szeptemberhárom. Sétálsz a délután közepén, bele a parkba. A kedvenc parkomdba. Sokféle fa, bokor, között visz az út, de legtöbb az akác. Az ősz beszippantott, már idefelé jövet. Pedig még rejtőzik az igazi őszülés. A levelek  nagyrésze még zöld. A színeseket csak akkor veszed észre, ha nagyon figyelsz.
A naptól világoszöldek a fák és vidám foltok tarkítják a sétányt. Itt-ott látszik az ék kékje. Annyira békés. Néhány padot szerelmesek foglalnak el, egyiken idős pár üldögél. Olyan barátságos a hangulat, hogy nem bírod kihagyni, legalább pár percre megpihensz. Csak amíg meghallgatsz egy számot. Ülsz a kedvenc padomd kopott deszkáján, hátrahajtod a fejed és bámulsz felfelé. És látod a világot. A színeket, az illatokat, az érzéseket. Kis fehér lepkéket, egy-egy levélkét hullani, a levegőt, napfényt. Mindent. Észreveszed, hogy fölötted épp egy gesztenyefa áll. Akaratlanul is a földre pillantasz, és a pad mellett, jókora zöld, tüskés golyót látsz. Érzed, hogy kell neked. Kihámozod a termést. Örömmel tölt el a selymes érzet tenyeredben. Megcsodálod rajzolatát, tucatnyi barna árnyalatát, fényes simaságát. Zsebedbe rejted, hazaindulsz. És akkor megtörténik.  Meglátod, hogy a park füvét szinte beborítják az apró sárga akáclevelek. Csodálkozva nézel fel, kutatod, hol lehetnek. Mintha csak rád várt volna, feltámad a szél, és egyszerre száz meg száz kis aranyló akáclevélke kezd táncba a kedvemdért. Egy kis időt a magasban töltenek, talán elbúcsúznak a fától, aztán pörögve-forogva libbennek alá. A pillanat a tiéd! Az idő megáll, csak benned árad a boldogság. Hihetetlen, hogy ezt épp Te kaptad! Mosolyogsz, mosolyogsz egész délután.

Tessék. Ha eddig eljutottál, akkor most már neked is van egy időtlen pillanatod. Menj, keress hozzá gesztenyét! :) 

Három kategória van nálam.

1. az eredeti nem tetszik, a feldolgozás igen
2. az eredeti és a feldolgozás is tetszik
3. az eredeti tetszik, a feldolgozás nem.

 Példa:

1.  eredeti, feldolgozás
2.  eredeti, feldolgozás
3.  eredeti, feldolgozás, feldolgozás

 Semmi gondom nincs vele, ha valaki újraértelmez egy-egy dalt. Mindenkinek megvan a saját látásmódja. Azt szeretem, ha valami újat kapok én is tőle. :)

"a vasalatlan függönyt lágy szellő lengeti néha megcirógatva a bőröd, a nap be-bekukucskál a szobába minden fuvallatra:)... de túl ritkán mozdul a levegő, így nincs elkényeztetve"

Hát nem! :) Megtettem a harmadik kört a tancuccok miatt. Még mindig nincs meg minden, de már látom a végét. (Nem az én végemet, hanem a beszerzését.) Miután már a kupacolt iskolai cuccok látványa is borzasztott, inkább leemeltem a Csillagok háborúját a polcról. Jól megnéztem a borítón Leia hercegnő képét, közben felidéztem a filmet is. Aztán a tükör előtt állva fésülködni kezdtem. Azt kell mondjam, a hercegnő legendás briósait -melyeket a lazán a füleire ejtve viselt- fel kellett, hogy csavarják, valami párnára, mert a haj magában, nem áll meg úgy, ahogy az övé. :) Nekem csak két kisebb fülhallgató sikeredett, bár így se nézett ki rosszul. Azt hiszem megvan a következő farsangi jelmezem. :) A kész frizurával aztán próbáltam hercegnősködni. Összeszorított szájjal, szomorúan komoly, ámde elszánt tekintettel képzeltem magam a hercegnő helyébe. Persze nem ment igazán. :) Elnevettem. Talán... ha nálam lett volna Luke fénykardja, vagy legalább egy lézerpiszoly, vagy ilyesmi... :)

Igazság szerint, hogy az orrcsontom megrepedt-e, az másodlagos, mert a karnist megragasztottam. :)

Függönyök, ablakok majdnem készen. Már csak a konyhában van egy kis mosnivaló. Még a kisnőci baldachinja is visszakerült az ágya fölé. Tisztán és illatosan libbennek a nyitott ablakok előtt. Nem, nem vasalok függönyt. Majd kilógja magát. Ha meg valaki nem bírja nézni a vasalatlan függönyeimet, jelentkezzen nálam bátran! Vasalót, deszkát és függönyt biztosítok. :)
Egyébként ez a függönymizéria nagyon is macerásnak bizonyult ma. Mikor elhatároztam, még nem tudtam, mit vállalok magamra.
Szép karnisaim és függönyeim vannak. Faltól falig. Ezért, ha nem akarom egyesével kiakasztgatni a kis karikákat, muszáj a nagy karnisról a kiegészítő rudat leszerelni. Nosza rajta! Hol az a csillagfejű csavarnyúzó? Csavarkodás, acsarkodás, a lecsúszott függönykarikák és elgurult csavarhúzó megkeresése. Aztán mikor vissza az egész, az talán még ennél is jobb. a lelógó karnis fejbevág, közben a kiegészítő rúdról lecsúszik a már felrakott cucc. Természetesen a kicsi csavar leesik, hova máshova, mint a radiátorba. Na nem baj, helyükön vannak, és most illatos a lakás, amit viszont imádok! :)
Még az jutott eszembe az imént, hogy milyen jól szórakozhatott, aki esetleg lentről látta az őrült nőt, pöttyös miniruhában a függönnyel szerencsétlenkedni. Talán egy nadrág se ártott volna... de ez így az utolsó ablak előtt már szinte mindegy. :)
Megjöttek a gyerkőcök. Csak tudnám mi legyen a vacsora?

5, azaz öt darab légy zizeg a meztelen konyhaablak előtt. Ki akarnak menni. Én meg csak ülök itt, és firkálok, ahelyett, hogy

1. kiengedném őket
2. mosnám az ablakokat
3. megöntözném a virágokat
4. kiteregetném a vizes ruhákat
5. elraknám a száraz ruhákat
6. elpakolnám az edényeket
7. porszívóznék
8. felmosnék
9. mosogatnék
10. füzeteket csomagolnék

 ebben a pillanatban el is kezdett mardosni a lelkiismeretem. Megyek... dolgom van.

Mindennek van rossz és jó oldala is.

A rossz oldala az, hogy nem érem fel a teszkóban a kiválasztott dolgot. A jó meg az, hogy simán elférek a járdára állított kötelező haladási irány tábla alatt! :)

Mindenkinek kellemes, nyugis hétvégét!

Jól kicsináltam magam. Végülis fél3-ra már aludtam. :) 5:15-kor meg ébredtem. Muszáj volt kelni, mert tömegközlekednem kellett. Ez nem különösebben gond, kiváltképp, hogy ma már igen ritkán fordul elő. Nőcisre vettem a figurát, valahogy nekem az állomásra rohanás, összetartozik a tűsarokkal.  Délután elégé magam alá kerültem, de jött a kolleganőm csacsogni, és megmentett.

Amiről akkor írni szerettem volna, az a hajnali levegő illata. Az a friss zölddel, virággal teli illat, mi belopódzik az orromba, s onnan képeket, emlékeket előcsalogatva nyomul a fejembe. Nagyon szeretek napkelte táján járkálni a városban. Az utcákon kevés az ember, én frissnek érzem magam a levegőtől akkor is, ha csak néhány óra alvás jutott. Emlékszem arra az augusztus végi reggelre ami miatt elkezdtem ezt a bejegyzést. Fáradtan keltem, de muszáj volt menni. Természetesen szokásomhoz híven rohantam. Hűvös hajnali levegő csípte pirosra mindkét combomat, közben meg szinte folyt rólam a víz. 13 fokot mutatott az óra és az jutott eszembe, ezt a 13 fokot ősszel már hosszúnadrággal, kardigánnal fogjuk viselni. Valahogy már akkor úgy éreztem, hogy ősz van. Emlékszem a következő forró hétre. A nagy melegek ellenére is őszi hangulat vett erőt rajtam. A napsütés szöge, a színek, a füstszag, néhány színes levél. Amúgy az ősz az egyik kedvencem az évszakok közül. (nyilvánvaló hülyeséget írtam most le. ezt a mondatot leírhatnám bármely évszakkal, éppúgy igaz volna.) Most már szeptember közepe van, ahhoz képest nagyon hideg, és felhős idő. Igazi őszt szeretnék már. Azt, mikor a színek mélyek és teltek, 120 féle árnyalatban pompáznak a fák, lehet levelet, termést gyűjteni... várom...

Jön, agyonpuszilgat, aztán elkezd ömleni belőle a szó. Most épp a távirányítós rakétáról. Hogy működik? Hogy tudjuk kiszámítani, mikor kell kioldani a fékezőernyőt, az hogy nyílik ki... Csak nézem, és hallgatom az előadást. Gondolataim elkalandoznak. Először csak az van a fejemben, hogy mennyire imádom. Aztán csodálom a gyönyörű, okos szemeit. Legszívesebben megölelném. Vajon eláruljam neki, hogy lövésem sincs arról, mit beszél? Nem létezik, hogy ez a tökély volt a pocakomban, nem tudom elhinni, hogy akkora volt, mint a kispárna...  :)