Valahányszor elhatároztam, hogy énakkor naplót írok (és vagy tucatszor elhatároztam)...

Nemnem, ez nem is igaz.  Az első és utolsó alkalommal nem is úgy kezdtem. Elsőre egyáltalán nem is akartam semmit. Csak úgy magától elkezdődött, mert kaptam egy nagyon picike, nagyon aranyos füzetkét tele üres lapokkal. Ebből lett a titokfüzetem. Naná, hogy fijúkról szólt. Többnyire piros filctollal írtam és az összes üres helyet kitöltöttem szívekkel. Aztán egyszercsak már nem volt titok. Amikor öcsém szó szerint idézett belőle, úgy döntöttem, hogy soha többé nem írok le semmit. Hát ilyen szomorú véget ért  először a történet. Meg amúgy is betelt a picike füzetke.  Legutóbb - rendkívül különleges módon - bánatomban kezdtem titokfüzetbe. Pillanatok alatt kiderült persze, hogy az igazi problémákat nem tudom naplózni. Hát csak a hülyeségeim maradtak. Ezt persze előre tudhattam volna, ha visszagondolok az összes többi naplónyitásomra. A közbeesőkre.  Úgyanúgy kezdtem és fejeztem be mind. Első nagy felindulásomban pár sor kezdetnek arról, ami miatt már megint eszembe jutott, aztán kis világom pillanatnyi állása (sosem tervek, ábrándok, mindig csak ami éppen volt), gólok, öngólok, szomorkodás vidámkodás és egy rakás roppant fontos információ. Pölöhogy épp pirosra vannak lakkozva a körmeim, hogy imádom az új nyuszis zoknimat, meg ilyenek. Második bejegyzés: ma nem történt semmi. Harmadik: ma sem. Negyedik: ma nagyon szomorú/vidám vagyok. Ötödiktől nyolcadikig felírva a dátum, aztán nagy csönd, feledés és homály az egész miskulanciára. Később ezeket az elsőket kitéptem, a füzetekből, merthogy soha nem vettem emiatt külön naplókönyvet. 

Időnként véletlenül a kezembe akad egy-egy ilyen lapocska, és ha beleolvasok, mindig nevetnem kell. 

Mellettem egy férfi állt. Magas, vékony, sísapkája egész mélyen a fejébe húzva, alóla komoly acélkék szemekkel nézett ki a metró ablakán nemtom hova. Azon merengtem, hogy tisztára valami iskolás-síelős-havas-szerelmes tinifilmből kilépett felelősségteljes, ámde gyengéden érzékeny lányokálma hegyiembernek néz ki, amikoris elfordult és tisztán olvashattam a kabátjára hímezve: Iskolai Síoktatók Egyesülete.

Néhány hete (van az másfél hónapja is, de ki számolja) elromlott a mosogatógép (azóta állandóan elmosogatok nehogy összegyűljön, emiatt meg minden nap döbbenten nézem mi ez a fura rend a konyhában). Nemrégiben kedvenc olvasóm fagyott meg (tragikus hirtelenséggel, így muszáj volt visszatértem a sudokuhoz). Két napja elakadt egy merevítő a mosógépemben (azóta is fura hangok hallatszanak ki belőle mosás közben), ma este meg jó sokáig forraltam a semmit, mert úgy láttam, hogy van víz a vízforralóban.  Mit mondjak? Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg nem jár egyedül. 

lesmárolni - lemásolni

vízálló tusfürdő - vitalizáló tusfürdő

secret massages - secret messages

Még tart a sokk.

A lányom, a 14 éves lányom blogol! Persze tudtam én, csak nem sejtettem. 

Igen, kérdezett a blogolásról az ősszel, aztán a szülinapom tájékán elmesélte, hogy belekezdett ő is... 

És most végre megmutatta, én meg nehezen térek magamhoz a meglepetéstől.

Az orvosnál

Rendelő. Ajtón be, kedves doktornéninek litánia előad, az én kartonom itt van, de még sosem voltunk orvosnál, nemrég költöztünk, a gyerök beteg, úgy tudjuk nem kell kikérni a papírjait, iskolában sem volt, mileszmost? Kedves doktornéni kedvesen bólogat, hogy a következő ajtó mögöttihez tartozunk. Sor kivár, ajtón be, litánia előad (igen, az egészet). Kedves doktornéni kedvesen bólogat, hogy ő megvizsgálja, de nem vállal gyereket, menjünk a gyerekorvoshoz. Gyerekrendelő. Ajtón be, kedves doktornéninek litánia elő, kedves doktornéni kedvesen bólogat, hogy a másik ajtó, mert ez itt a tanácsadás. Sor kivár, ajtón be, litánia.... és végre jó helyen voltunk.

Az irodában

Papírok határidőre készen, leadtuk. Másnap reggel ott hevert az asztalomon. Nem írtam alá, de majd most mindjárt jó lesz. Aláírás után visszavittem, leadtam. Mire újra betettem a lábam az irodába, megint ott hevert az asztalomon. Leadtuk, alá is írtuk, de nem betűkkel kel jelölni a papíron jelölni, hanem ikszekkel. Ikszelés, aláírás után elsuhantam és visszamentem. Adnám át, mikor észrevettem, hogy otthagytam az összes csodás harmadik, helyesen kitöltött példányt. És akkor nagylevegő, és még egyszer utoljára: le a papírokért és fel a papírokkal. 

A postán

Értesítő jött levélről. Postára be, sorszám, várakozás. Itt még aszittem. A postáskisasszony elvette, megnézte, megállapította, hogy ezzel a másik ajtón kell bemenni, de az jó, merott nincs sorszám. Átballagtam. Sorszám télleg nem volt, csak harmincketten előttem szép kígyózó sorban. Várakoztam és még mindig aszittem. Végre én következtem. A postáskisasszony elvette, megnézte, megállapította, hogy nincs rajta név. Kutatta, kutatta, közben mögöttem csak nőtt a sor. Meglett. megnézte, megállapította, hogy a borítékon sincs név. Hangosan kiabálva megbeszélte a kolleganővel, hogy nincs név, csak a (és itt mondta a pontos címünket). A másik visszakérdezett, de mi a név? Erre újra előadta a műsort. Problémáztak még előttem néhány percig, aztán mikor már mindenki pontosan tudta, hogy hova kellene mennem (haza), elment a főnökéhez. A sor már kétszer olyan hosszú volt, mint amikor beálltam a végére, én pedig csak azt sajnáltam, hogy nem kértem vissza azonnal a személyimet, mert már rég otthon lehettem volna. Meg a sor is. Végre visszajött és közölte, hogy: m-m, nem lehet, nem engedi a főnök, visszamegy. És akkor végre ő is visszaadta a cuccomat és ha üres kézzel is, de mehettem. 

És ez mind mind belefért egyetlen örömteli napba. 

Ballagok a gyerök mellett (hiába van rajtam a legmagasabb sarkú cipőm, így is vagy 6 centivel magasabb nálam). Miután kikerüljük az éppen gazdiját sétáltató, aprónál is kisebb, tündibündi kardigános yorkit, csendesen megállapítja: még azt sem mondhatom rá, hogy óriáspatkány. 

A Kanári-szigetek névadó tagja nem a legnagyobb sziget, hanem a második legnagyobb. Gran Canaria nem a madarakról kapta a nevét, hanem inkább fordítva lehetett. Kanárimadarat igen sokat látni. Fő tartózkodási helyük az állatkereskedésekben - a tyúkok, kakasok, kiscsibék és egyéb állatkák mellett - valamint a botanikus kertekben van. Visszatérve, a sziget tehát kutyákról (vagy talán fókákról) kapta a nevét. Kanári-szigeteki kutya azonban nem járkál csak úgy az utcákon. Talán e hiányosság teszi, hogy szép busafejű, nagybundájú macskák  viszont boldogan tölthetik állandó szabadságukat, főleg a kikötőkben. A sziget nevét manapság egész nyugodtan meg lehetne változtatni, mondjuk Tízezer Kanyar szigetére. Gran Canaria 2x3 sávos kivilágított autópályával büszkélkedhet, és minden településen van (legalább 1) kék ház. 

Földrajz:

Gran Canarián szinte minden van. Van sivatag, hegy, völgy, buján zöldellő erdő, pálmaerdő, fenyves, kedves kis vízesés, kicsike tavacskák, nagy sósvíz sziklás partokkal, nagy sósvíz fekete homokos partokkal, kopár hegyoldal kaktuszokkal, vagy azok nélkül. Ami mégsincs, az a síparadicsom. Ha hó esik a hegyre, azt nem eltakarítják, hanem megünneplik. 

Éghajlat:

Meleg van. Télen kevésbé meleg, nyáron kissé melegebb. Néha esik is. Ha nagyon fúj a szél, nem tanácsos a sivatagba kirándulni, mert telemegy vele az ember szeme, másrészt ha nagyon fúj a szél, éppen jó a sivatagba kirándulni, mert nem égeti az ember lábát. 

Növényzet: 

Gran Canarián az otthonról ismerős aprócska szobanövények egy részét viszontláthatjuk, ha végigtekintünk az embermagasságú bokrokon, kaktuszerdőkön, vagy felnézünk a fejünk fölé a fákra.

Teljes népesség:

Gran Canarián a teljes népesség megismerhető. Ők azok, akik februárban csizmában, ballonkabátban, könnyű dzsekiben és/vagy pulóverben járkálnak. Ha véletlenül ruhátlan vagy hiányosan öltözött, illetve nyáriruhás népesség akad elénk, biztosak lehetünk benne, hogy turistát látunk.

Történelem:

Gran Canaria népességének egy régebbi része a múzeumban található. Ők, és egy bizonyos Cristóbal Colón (meg a hajózási vállalata) alkotják a történelem nagy részét.

Gasztronómia:

Kisbanán (definom), queso de flor de Guía, gofio, mandulás süti, Tropical sör. Valamint idekívánkozik kedvenc útikönyvem rövid idézete: "Gran Canaria boraiért egykor Európa királyi házai vesengtek, rájuk gondolva néhány szakértőnek még ma is könny szökik a szemébe, jóllehet a spanyol borok rég háttérbe szorították őket."  

Nincs címe, mert közben elutaztam és elfelejtettem élesíteni. 

Meg megírni

Ma kiolvastam a Szürke ötven árnyalatát. Jó, igazából nem volt meg az egész. De háromnegyedét azért elolvastam. Ez egy menő könyv, én meg nem akarok fanyalogni, úgyhogy itt véget is ér ez a bejegyzés.