Mellettem egy férfi állt. Magas, vékony, sísapkája egész mélyen a fejébe húzva, alóla komoly acélkék szemekkel nézett ki a metró ablakán nemtom hova. Azon merengtem, hogy tisztára valami iskolás-síelős-havas-szerelmes tinifilmből kilépett felelősségteljes, ámde gyengéden érzékeny lányokálma hegyiembernek néz ki, amikoris elfordult és tisztán olvashattam a kabátjára hímezve: Iskolai Síoktatók Egyesülete.