Jó egy hete rendet raktam a munkahelyi asztalomon (na nem mintha otthon volna asztalom), egyúttal átpakoltam az egeret baloldalra. Egész jól kezelem, csak néha félrekattintok. Már egyáltalán nem olyan fura, mint az első napon. Az sokkal furább, hogy azóta is rend van. Nagy a lendület, otthon is csináltam ezt-azt. Kacatka kijelentette, hogy hozzá többet nem jöhet senki amíg itt lakunk, mert olyan a szobája, mint egy ötévesé. A rózsaszínnek végleg leáldozott. Most jön a kék korszak. Mondtam neki, hogy pár apró változtatással mindjárt más lenne, erre kitalálta, hogy kékre szeretné a falakat. Alig bírtam lebeszélni erről. Hagytuk is inkább az egészet. Aztán két hete egy kósza ötlettől vezérelve elővettem a fél doboz maradék festéket. Teljesen jónak tűnt. Közben találtam egy kék színezőt, amit még a kettővel ezelőtti lakásunkhoz vettem. Ez aztán beindított. Kíváncsiságból bekevertem a festéket, aztán kitaláltam, hogy legyen csíkos a fal. Kipróbáltuk, tetszett neki. Ha már nekiálltam, meg is csináltam. Volt hozzá egy tizenöt centis vonalzóm meg az egy darab ecsetke. A vonalzót nem sokáig használtam, nélküle is ugyanolyan lett. Mellékesen elpakoltam szem elöl leánykám játékait, átcseréltem a szekrényeket, átválogattuk a ruháit, aztán ha már ennyire belemerültem, gyorsan befestettem a baldachinját meg a fehér képkeretét is kékre, lecseréltem a rózsaszín függönyeit azokra a kék függönyökre, amik még az első lakásunk gyerekszobájából maradtak, kapott egy pár kék tündérszárnyat a falára, végül rábeszéltem, hogy a rózsaszín virágot mégse szerelje le a plafonról, mert csak három luk van a helyén és pillanatnyilag nincs használaton kívüli lámpabúránk. Ezután lerogytam és szétválogattam a temérdek telerajzolt papírlapját. A szépeket összegyűjtöttük, a többi meg jó lesz papírgyűjtéskor. Örült a kisnőci, tetszett neki a nagylányos szoba. Én is örültem, szeretem amikor csak úgy maguktól alakulnak a dolgok.

képek