2010\02\26

lányok, lányok

Utálom a keverést. Gyakorlatilag mindenki tud mindenről, mégis úgy teszünk, mintha senki nem tudna semmiről.

De lehet, hogy az egészet csak én csinálom a fejemben. Mifasztfenét kell ezen nyünyörögni? Foglalkoznék inkább a magam dolgával! Pláne mikor még mindig fáj a bibis hátsóm... 

Nem, nincs szándékomban orvoshoz menni vele. Semmit nem lehet ezzel csinálni, csak majd szépen elmúlik (Mint pl. az a folt amit egy paintball-ozáson szereztem a combomra. Az is elmúlt. Igaz, kellett hozzá úgy fél év), ha teljesen meggyógyult. Időközben rájöttem, hogy nem volt igazam, pontosan a párnáimra estem. Ti. nem a csont fáj. Azt össze-vissza nyomkodhatom, sehol nem fáj. Viszont körülötte!

barátok nemszeretem fáj

2010\02\26

ááá

(Szemétség, hogy az ember minden hónapban elveszti kicsit az uralmát sajátmaga felett, csak azért mert nő.) Levert és ingerült vagyok. Vagyis az voltam eddig. Most viszont hamarosan robbanni fogok. Az utolsó csepp az a naggyon érzelmes és rendkívül tanulságos mail volt aminek a címe: Apa és kisfia esete a szeretettel. És ami úgy kezdődik, hogy az apa fényezi a kocsit, a gyerek összekarcolja, erre ő a franciakulccsal (na ezzel se láttam még senkit autót fényezni) szétveri a kezét. Nem, nem kiabálok hangosan, szép csendben ülök, aztán egyszercsak bumm. A következő másodpercben  agyam apró darabkái terítik be a billentyűzetet, csordogálnak a monitoron, rá az angyalos gömbömre, meg az összes kacatomra, de ezt én már nem látom, ahogy a levelet sem. De jó!

áááá...

süti beállítások módosítása