Meleg van. "Hopp, kivillan egy szép, karcsú boka, mondjuk combig" szezon. Fogyókúra szezon. Igen, nálam is. A tornától egy kilócska lement, de az csak arra volt elég, hogy ne repedjen szét rajtam a szoknyám. Nemrég aztán az etetősen-kedves kolleganőm is elkezdte a panaszait sorolni, miszerint nem fér bele a kedvenc bugyijába, ruhájába, nadrágjába. És bekövetkezett a csoda: egy hónapja közös fogyókúrázásba kezdtünk. Azt a bizonyos kilencvennapos szétválasztós diétát csináljuk. Nem betűre pontosan, de szerintem egész rendesen. Nem mondom, hogy simán megy, mert az első gyümölcsnap délutánjára mindannyian francba kívántuk az almát és a banánt, aztán mikor megfőzöm a fincsi kajákat, odateszem a többiek elé és nekem mást kell ennem, az se egy álom, de azért nem is annyira borzasztó. És ami a legfontosabb, mindenki fogyott rendesen. Végre újra beleférek a nyáriruháimba. Tudtam, hogy ez milyen öröm, csak már elfelejtettem. :)
 

Úgy alakult, hogy É.P.-nek ma dolga volt. Este viszont nekem is el kellett mennem egy órácskára. Komoly arccal azt kértem a gyerekektől, hogy mire visszaérek egyék meg a vacsorát és zuhanyozzanak le. Mikor pontosan egy órával később megérkeztem a házhoz, tök rendibendin viselkedtem. Nem használtam a kulcsom, hanem felcsöngettem. Így nyertek pár percet míg beléptem az ajtón. Hogy legyen idejük vacsizni meg zuhanyozni. :)

Ma este egy rövidke sétát tettem és megint ilyen Érezted már? Amikor egy forró nap estéjén gyalogolsz a városban. Szürkületkor. Ujjatlanban vagy, s még így is meleged van. Fülledt a levegő, de van valami furcsa benne. Kinyújtod a meztelen karodat, és végighúzod a tamariska sövény felett. Az apró pici ujjacskák cirógatnak. A szél feltámad, néha-néha szinte viharos. Lúdbőrzik az egész tested, mégis annyira kellemes a hűvös érintés, és arra gondolsz, hogy csak egy valaki létezik, akinek az ujjai finomabban játszanának a hajaddal. hangulatba kerültem. Már világosan látom, hogy a tamarix az oka. :)

zene is volt