Kedden jártam az összes orvosomnál. Így már mehetek a zokmányirodába, hogy meghosszabbíttassam a jogosítványom. Talán még vezetni is fogok egyszer. Délután kiderült, hogy csak egyetlen lyukas fogam van, amit gyorsan be is tömött a doktorbácsi. Kaptam érzéstelenítőt, amitől még a szemem is elzsibbadt. Az orrlyukamon nem éreztem a levegőt, akárhogy fújtattam, az orrom csúcsát tapintva olyan volt, mintha valaki mást érintenék, a számat meg nem tudtam belabellózni. Először a zsibbadástól, aztán a röhögéstől. Itthon láttam, hogy a zsibbadt rész fölött gyanusan fénylik. Sikerült egészen az orromig bekenni. Még jó, hogy nem használok rúzst. :) Azt mondta van még két amalgámtömés, amit ki kell cseréltetnem, mert alatta szinte biztos, hogy rosszak a fogaim. Hétfőn megyek vissza, akkor a problémásabbat meg is javítja. Nem gond, hozzá tényleg szívesen megyek. Egyébként ő az első fogorvos, akitől nem félek. Korábban annyira féltem, hogy volt amikor sírva fakadtam a fogorvosi székben. Pedig már felnőtt voltam, és pedig a doktornő úgy beszélt velem, mintha értelmes ember volnék. :) Mindig azt gondoltam, hogy nekem szörnyen rosszak a fogaim. Aztán a szerencse ehhez a dokihoz vezérelt, és akkor egyszercsak kiderült, hogy nem is annyira borzasztó a helyzet. (Az igaz, hogy a korábbi évek alatt mindegyik oldalról megszabadítottak egy-egy rágófogamtól, de legalább lett hely, hogy szépen kiegyenesedjen a többi elöl. :) ) És én azóta is boldogan járok a fogorvoshoz. :)   Végül utolsó állomásként voltam a nőgyógyászomnál is. Ez annyira nem nagy szám, mint a fogorvos, mert középiskolás korom óta minden évben rendesen elmegyek szűrésre. Ezzel együtt egy ilyen körből évente egy épp elég.