Bevallom újra: imádom az őszt!

Ez az évszek, talán októberben a legszebb. Mélykék az ég és ilyenkorra már száz színben játszanak a fák levelei, de még nem hulltak le. Sok olyan növény van, amin a színesedés fázisai egyszerre láthatók. Nekem legszebbek azok, melyek zöldet, sárgát, bordót egyszerre viselnek. A napocska lágyan melenget kívül és belül, imádok élni és ezt érzem is! :) A motor suhan, az égnél csak a vízek kékebbek. Zene a fülemben, a látvánnyal alig bírok betelni. Kedvem lenne kitárni a karjaimat. És ha így tennék, és közben felállnék a motoron, egyetlen gondolat elrepítene. Onnantól pedig csak repkednék, úgy figyelném a tájat. Szóval gyönyörű az ősz! :)

Motorozni indultunk szombat délután. Kirándultunk a Balatonhoz azokban az elképesztő órákban, mikor a nap nemcsak kölcsönzi fényét a dolgoknak hanem átadja. Minden aranylóan lobog. Csodás ragyogás veszi körül a legkisebb ágat, fűszálat is. Selymesen barnán ragyog a kukorica, zölden a fű és megannyi színben a bokrok, fák. Csillog minden egyes hullám. Jó nézni a vízen futó vakítóan fehér vitorlákat. Békés üldögélés a mólón. Csak bámulom a sok embert, mintha a film amit néznék, körbevenne. Én meg, csak üldögélek békésen és bámulok. És csak úgy jó... :) Aztán irány az otthon. Félúton egy fincsi kapuccsinó, mert megérdemlem. :) Közben az aranyfény már rózsaszínben játszik. Imádom ezt! És felülünk a motorra és ellovagolunk a lemenő nap szelíd, pompázatos fényében.