Mostanában csomó okos emberrel van körülöttem. Csak éppen, ha körül vagyok is véve ragyogóan okos emberekkel, attól én még nem leszek okosabb. Nagyon csípem, ha valakinek van esze. De egyben elindulnak a gondolataim is. Hogy mégis, hogy jövök én ahhoz, hogy beszélgessek vele? És milyen felszínes és semmitmondó az én tudásom. Tudom, hogy közepes vagyok. Mindenből megbízhatóan közepes. Tudom én, hogy nem rossz az (ha nem lenne átlag, nem lenne miből kiemelkedni) és örülhetnék, hogy ennyicske eszem is van. De azért faramuci dolog ez! Vágyom rá, hogy valamiben igazán tehetséges legyek, mégsem tanulok semmit. Hogy fogom így megtalálni, hogy miben vagyok jó? Ráadásul még csak ötletem sincs, hogy mit kellene tanulni? Szégyellhetném magam. De nem teszem. Méghozzá azért, mert lusta vagyok. Még ehhez is.

Tehát továbbra is olvasom, hallgatom és csodálom akik körülöttem vannak, adom azt a keveset ami nekem van, és remélem, hogy legalább szórakoztató társaságot nyújtok.