Annyira profin futtattam fel az élesztőt, hogy magam is leemeltem a kalapomat előttem! :) Egyébként éppen kakaóskalácsot gyártok, a család naaagy-nagy örömére. É.P. egyszer azt mondta, hogy az enyém már jobb, mint amit a nagymamája süt. Mivel pedig a kakaóskalácsot már csak úgy gondolomformán csinálom és érzés szerint; kijelenthetem, hogy ezt bizony már tudok sütni. (Ugye jól gondolom, hogy ebből a szempontból mellékes, hogy a dagasztáshoz a konzervnyitót emeltem le a polcról.)
A hétvégén megtettem az első kört. Az iskolai cuccok beszerzése minden évben rémálom számomra. Egy ósanra esett a választásom, de megint rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok a tömegben való vásárlásra. Az emberek türelmetlenek, agresszívak, figyelemetlenek. Nagyon utálom. Ezért szeretem, hogy a teszkó éjjel is nyitva van. Senki nem lökdös el a polctól, nem érzem kellemetlenül magam amiatt, hogy hosszasan válogatok. Amúgy, a gyerekeim kezdenek nagyok lenni. :) Kisleánykám kapott egy diznihercegnős hátizsákot anyósoméktól. Ráadásul rózsaszín! Róózsaszín! :) És az első az volt mikor meglátta, hogy a fülembe suttogta: anya nem fognak emiatt kicikizni az iskolában? :) Édes! Megnyugtattam, hogy ez nem iskolatáska, és különben is. A Bogihoz menet éppen jó lesz majd a játékokat vinni. Látni kellett volna a megkönnyebbülést a kis arcán. :)
Rendet kellene rakni a gyerekeknél, és előkészíteni az iskolai dolgokat, de ismerem magam... ráér majd szeptember első napjaiban. :) Egyébként találtam egy halom lepréselt őszi levelet az egyik nagy mesekönyvükben. Mostmár nem dobom ki. Jó lesz idén is. :)
Nagy merészséget cselekedtem! Vettem egy orchideát. Felbátorított, hogy a kálám már több mint 2 hete folyamatosan növeszti a leveleit. Majd meglátjuk, sikerül-e az új jövevénynek túlélnie engem.
Ma beszereztem 2 új fülbevalót. Nem találtam olyan virágot, ami tetszett volna. Viszont. Egynek választottam egy formás kis skorpiót. Talán hordani is fogom. Hadd meneküljön aki akar. A másik már megint szív, de épp ilyen még nem volt.
Mikor az utcákat járom, vagy átmegyek a plázába, szeretek zenét hallgatni. Ma Goldfrapp volt soron. Az efféle zenék hallgatása közben úgy érzem, mintha kívüálló lennék. (mondjuk az is vagyok, mindig olyan érzésem van a bevásárlókp-okban, hogy én nem vagyok odavaló) Mintha csak megfigyelném az emberek világát. Biztosan más is van így. Erről pedig eszembe jutott egy film, amit szeretek. A Cashback. Ebban a főszereplő képes arra, hogy kilépjen a világból, ami megáll. Ott jár kel a sok mozdulatlan ember között. Ezt éreztem tavasszal azon a vidámparki körhintaszerűségen én is. A gyerök persze mindjárt megmagyarázta: anya ez a negatív gravitáció miatt van! Oké. De ugye nem baj, ha én másra fogom? :)
Ma elég érzelmes hangulatban vagyok... ha készen lesz a kalács, talán még képek is kerülnek ide róla.
Most 23:17 és képeket akarok feltölteni. Közben beleolvastam. Ez a mai, egészen olyan lett, mint egy iskoláslány naplója. (Bár, ha belegondolok, ez egy napló, ha én nem is vagyok iskoláslány...) Ezért megváltoztatom a bejegyzés címét.
Fordított sorrendben raktam fel a képeket. Szuper! De már nincs kedvem javítani. Fincsi lett, megettük, kész! :)
