Tegnap egy postásbácsi állt mögöttem a kisboltban. Egy darabig csak nézegetett, de aztán nem állhatta szó nélkül, megkérdezte, hogy festett-e a hajam. Pár perccel később tovább forszírozta a dolgot. Vajon hetente kell festeni? Végül mikor kifelé mentem fejét csóválva kimondta a véleményét, miszerint fogalma sincs miért kell festeni, miért nem jó a természetes. Háttöö... Nem látom a problémát. Annyira azért mégsem lehet természetellenes a fejem, ha meg kellett kérdeznie. 

Megkaptam, olvastam, bocsánat de most tényleg rohanok (jönnek a kislányok, megyek értük). 

Megbeszéljük még. Tudom, szeretsz kombinálni, de nem úgy van ahogy gondolod. 

Ja, nem is. 41 és/de még mindig az. :)

A leánygyermek kívánságára vettünk francia manikűrhöz való lakkokat, és tegnap délután mielőtt elindult itthonról, meg is csináltam neki. Ahhoz képest, hogy sablont nem kaptunk hozzá, egész jól sikerült. Nekem is tetszik mások kezén, úgyhogy este én is kipróbáltam. Tényleg szép és szabályos, de azóta valahányszor meglátom a kezeimet az jut eszembe, hogy: na, valaki játszott a hibajavítóval...

 Hétfőn egy fél Nyuljorkival vacsoráztunk, az nagyon vidám volt, kivéve, hogy a szerelemcipőmet vettem fel, ami iszonyúan rossz választásak bizonyult. Azért szerelemcipő, mert beleszerelmesedtem első látásra, ő meg könyörgött, hogy vigyem magammal haza. A rózsaszín köd elvette az eszem és úgy tettem. Sajnos azonban igen hamar kiderült, hogy az ágyon kívül nem sok hasznát veheti az ember. Talán a legjobb nézegetni. 

Tegnap megkerestem az egyik közeli piacot. Még sosem jártam arra. Most is csak másodikra sikerült (eltévedésben igen ügyes vagyok). Vettem néhány lobéliát. Már csak egy tucat pistike, pár petúnia meg föld kellene hozzájuk. És akkor szép lesz az erkély. Majd igyekszem rendesen itatni őket. Szerintem nem lesz nehéz, mostanában gyakran kezdem az erkélyen a napot. 

Ma otthon voltam. Megnéztem a gyerekeket, aztán este kicsit zsúroztam. Alig kezdtük el, tök jó volt a hangulat, és akkor én felálltam és eljöttem, hogy elérjem az utolsó buszt. Eh...  

  ...csak a hétvége igazán klassz volt. Kipurcantam kicsit (szokás szerint), de nem komoly. Elanyátlanodtam, megsajnáltam magam, leértem az aljára, ott rájöttem és ezzel fel is oldottam. Oldódtam. :)

Nem estem át a ló túloldalára, tudom, fogom még a fejem a gyerekitthagyás+szülők+barátok hiánya miatt. A pénzünk se lesz több, a költözés se fáklyásmenet. De innentől rendben lesz. 

az informatikus felesége 

gép, e-book olvasó, nincseszter, pendrive, mp3 lejátszó, fényképezőgép, telefon

a kulcs, bérlet, szemfesték és pzs mellett

 Délután még mitnemadtam volna egy karcsú derék - kerek fenék kombóért. Estére mitnemadtam volna egy karcsú derékért, feltéve hogy minden egyéb ugyanolyan marad rajtam. 

De ez mind semmi! Mostanra már olyan hiú vagyok, hogy azt várnám, hogy így, bármi változás nélkül odalegyenek értem. Meg vissza.  

 Ha véletlen láttad azt a nőt az utcán piros tűsarkúban, fekete harisnyában és miniszoknyában, amint egyik kezében lazán lóbál 6 darab zsemlét, egy liter tejet, két feles kakaót, félkilónyi darálthúst meg egy palacsintasütőt, közben túrórudit majszol és a kistáskájából diszkréten kikandikál 1 kiló 20 deka juhbeles virsli... Na az én voltam.

 Úgy néz ki, visszatérek. Talán vége a nyári pörgésnek. Még egy utolsó nap szabadon, aztán jönnek a dolgos hétköznapok. 

Megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogolást, de hiányzik, ha nem csinálhatom.