Ma sikerült Piroskának öltöznöm. Tegnap színtévesztő tengerész-darázsnak, előtte tehenészlánynak, azelőtt meg kislánynak. Holnap megpróbálok csak simán nő lenni.

az is micsoda lehangoló dolog, hogy háromnegyed kilencre megiszom az összes kávét... hát, hogy lehet ilyent csinálni? majko, majko

Kaptam ma meglepetést. Egy dvd-t. Tesóm digitalizáltatta és lemezre íratta a gyerekkori képeink egy részét. És most nem is tudom nagyon szavakba foglalni milyen érzés volt nézegetni a képeket. Ott volt az én gyönyörű és fiatal anyukám és apukám a cuki kisöcsém, kedvenc nagynéném kislányként és én is, hol cukin, hol bénán. Hihetetlen mennyiségű emlékkép erősödött fel közben a fejemben. Egyelőre még mindig ott kavarognak. A ruhák, játékok, a lóherés úszógumi, nyaralás, régi lakás, régi rokonok, amikor még a sétálóutcán is autók hajtottak... és persze a családi legendárium történetei. Például az, mikor a szülinapomon kiosontam a konyhába és mire észrevették, már majdnem az összes franciadrazsét lelegeltem az anyukám sütötte tortámról. Újra kellett rakni, hogy a fényképen mégis kinézzen valahogy. És így fújtam el a gyertyát. :)

Ha 38 évesen nem vagyok unalmas magamnak az azt jelenti

a, 2 gyerek és egy társ mellett nincs rám elég időm

b, túl keveset éltem egyedül

c, vissza kéne venni, mert nagy az arcom, bele vagyok esve magamba és totál elszálltam tőlem

Vagy ez csak A forróvíz visszatérő vezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez.

Kellemes ébresztés, jó reggeli, munka, várt levél érkezése, ebédidőben egy váratlan meghívás sütizésre farmer+pulcsi+nemvoltkedvemhajatmosni szakadtan, fejmosás után összebújva megmagyarázni a gyereknek, filmnézés, forró fürdő, na meg néhány szomorú zene.

Igen, úgy néz ki, ma megint sikerül új életet kezdenem. Azt hiszem a lakás miatt van az egész. Ez az első olyan, ahol nincs lehetőségem időnként átrendezni mindent, mert egyszerűen nincs hely. Pedig ez a legnagyobb lakásunk, és arról a luxusról, hogy azt is megtartsuk amit nem használunk, már rég leszoktam. A változtatás hiányzik tehát, nem mellesleg szükséges is, mert ha nincs helye - mégpedig elérhető helye - mindennek, pillanatok alatt tudok rettentőnagy káoszt csinálni. Természetesen én tökéletesen tudom, hogy mi hol van, vagy mi alatt, de azzal is tisztában vagyok, hogy a többieket ez sokkal hamarabb zavarni kezdi mint engem. Ezek az új életek rendszerint egy átfogó naaaagy pakolással kezdődnek. Kint és bent. Ésszerű átcsoportosítás, válogatás, tisztítás. Mi az amire szükség van? Búcsú a felesleges cuccoktól. Tehát új élet, frissesség, lendület meg minden. Azt még megsúgom, hogy előre sose lehet tudni mi lesz a vége. Némelyik új élet nevetségesen hamar lejár. Ha belegondolok, hogy ezt a néha igen rövid időszakot egy hosszabb rendetlenség fogja követni, valamint a naaaagy pakolás idején egy ennél is nagyobb rumli előzi, talán jobban tenném, ha maradnék a lusta hátsómon ülve és nem zaklatnék senkit, de hiába minden, nekem ez kell.

Jajj, hát most aztán már végérvényesen, visszavonhatatlanul és súlyosan nyakunkon a karácsony! Pillanatnyilag érzem a nyakamon, meg a vállaimon is. Évvégi pakolást csináltunk ma a munkahelyemen. Kb. 30 doboznyi iratot kellett duplán átpakolni. De én voltam a hülye, végig kellett volna gondolnom, nem csak rámondani, hogy jó lesz. Persze nézhetem onnan is, hogy nem ártott ez a kis mozgás, mert a karácsony már pénteken elkezdődött. Kora reggel nassolással indítottam. Tudom, tudom, nem szabadna... de mikor ott volt az orrom előtt és fincsi volt és jólesett! Hát nem lehetett ellenállni na! Aztán reggelire és ebédre változatosságképpen kalácsot ettem. Nyammm. Annyira elteltem az édességgel, hogy vacsorázni szerencsére már nem tudtam. Ezzel készültem a szombatra, mikoris szaloncukrot kellett ellenőriznem. Aztán vasárnap csokilikőrt, hétfőn rumos kókuszlikőrt és tojáslikőrt kellett ellenőrzigetnem. Muszáj megkóstolni, hát csak nem kínálgatom úgy, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen lett? Jó lett. Tényleg jó. :) A tojáslikőrt tesóm kedvéért csináltam, most először. É.P. szerint az téves, hogy tojáslikőr, mert az nem tojáslikőr, hanem bebaszós-madártej. Az az egy biztos, hogy észrevétlenül lesz egyszercsak jókedve tőle az embernek. Ahogy az összes likőr, olyan laza kontyalávalónak tűnik, de nem az. :) Na és kávésat még nem is csináltam, pedig az is nagy kedvenc, lehet, hogy holnap meg azt fogok ellenőrizgetni. Igazság szerint nem érdemeltem ki az ellenőrizgetést, mert idén rettenetesen trehány vagyok. Máskor ilyenkorra már régesrég megvolt mindenki ajándéka, most még holnap is mennem kell legalább egy kört, aztán meg a csomagolás. Nem egyszerű, mert a felnőttek csak apróságot kapnak, ettől függetlenül szeretem ha ajándék és gazdája passzol. És nagyon sokáig bírok hezitálni. Pl. olyanokon, hogy akkor most a kockást vagy a pöttyöst szereti jobban? És ha nincs kékben -ami a kedvenc színe- akkor vajon tetszene-e a lila? Persze utolsó pillanat ide vagy oda, remélem sikerül mindenkinek olyat találnom, amit szívesen adok. Egyet már találtam. Eddig amikor lehetett helytelenítettem, hogy Kedvenc Barátném cigarettázik. Most viszont találtam egy olyan öngyújtót, amit mintha csak neki készítettek volna. Megpillantottam és máris láttam magam előtt, ahogy a finoman szipkába helyezi a cigarettát, aztán szájához emeli és rágyújt. Megadtam magam, ha már évek óta nem tudom rábeszélni, hogy hagyja abba a dohányzást. Talán a többi ajándék is így jön majd, magától. Na és ha ajándék, akkor elmondom, hogy ma megláttam egy játékbolt kirakatában valamit. Rubik-kocka volt, de nem hagyományos színes oldalakkal, hanem városképekkel díszítve. Annyira meg akartam nézni, hogy egész közel hajoltam hozzá. Nagyon nagyon jól meg akartam nézni és tényleg makulátlan volt a kirakat. Közelebb hajoltam. Közelebb a kelleténél. Nem szépítem, egyszerűen lefejeltem a kirakatot. Hangosan kellett nevetnem, mert pont eltaláltam. Nem a kirakatot, azt nem volt nehéz eltalálni, hanem a mértéket. Még nem fájt, viszont széép nagy hangja volt. Olyan igazi nagy bannnggg. Szinte beleremegett kirakat. Naná, hogy álltak mellettem. Többen is. Úgyhogy kacagva elhagytam a helyszínt és sürgősen telefonálni kezdtem. Még az van, hogy minden munkázás és ajándékért rohangálás és időhiány ellenére nyugis, vidám napok jönnek-mennek. És ez jó. Nagyon jó. Most meg pláne tudom értékelni, Kundika piszkos rosszul érzi magát éppen, és nem tehetek érte túl sokat, egy másik nagyon kedves ismerősöm meg komoly autóbalesetet élt túl éppencsak... én tényleg nagyon jól vagyok.

"Ha ott van a szíved mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved mindig találsz kifogást."
Ylla Kier, tizenharmadik múzsa (még akkor is, ha ez talán szerénytelennek tetszik) szabadidős nimfa, papucsorrán pamutbojt és forrás hivatalos naplója. Clarisse McClellan életmód tanácsait követve.  Ez itt a kirakat!
Vigyázat! Helyenként (mindenhol) ömlengést tartalmaz!

Volt, nincs kedvenc fülbevalóm. Valószínűleg elfáradt az anyag (ezt az is alátámasztja, hogy aznap nyelvlógásig takarítottam, sürögtem-forogtam), de pontosan már soha nem fogom megtudni. Az én kedvenc fülbevalóm úgy néz ki (már amelyik megmaradt), hogy a kis bedugóján két ki láncocska fityeg. Egy nagyon vékony ezüstös és egy vastagabb fehér, kis kövekből. Elememben voltam, csak úgy pikk-pakk rendet raktam, fürdőtakarítás megvolt, na akkor már minden legyen okés, frissen, lendületesen beléptem a wc-be és kapásból lehúztam, hogy az esetleges ottfelejtett kisebb-nagyobb meglepetésektől mentesítsem mielőtt nekilátok. Csakhogy. Amint beléptem és előrehajoltam, a szemem sarkából láttam, ahogy a fehér kis lánc husssss elsuhan az arcom mellett, egyenesen a wc csészébe. És teljesen hiába láttam, a kezem már nem bírt leállni, így aztán volt, nincs kedvenc fülbevalóm. Lehúztam.

Igen, a bukósisakot tényleg én, tényleg egyedül. Mondjuk előtte azért jól megnéztük a neten, de tiszta szerencse, hogy éppen abból volt olyan kis méret, ami nekem kell. Örülök neki nagyon, mert a régi már eléggé kitágult. Eredetileg fehér lett volna pirosas virágokkal és szivekkel, de az túl nagy volt. Ez a fekete, amit végül most választottam, jobban tetszik. Azért szivecskék ezen is vannak. Jajj, hát nem is tudom, tudnék-e szivecskék nélkül felhőtlenül és boldogan motorozni. :)

Szombaton délelőtt függöny után járkáltam a városban, mert a gyerök nem tud sokáig aludni a mostani mellett. Az ugyanis kiválóan sötétít ott ahol van, de az a 2x15 centis sáv, ahol nincs, gallyra vágja az egészet. Na függönyt nem kaptam, viszont ha már, akkor jól bevásároltam, hogy a hétvégén ne legyen ezzel gondom. Természetesen tűsarok, rövid szoknya kombóban nyomtam. (Hogy is lehetett volna másképp) Táska a vállamon, tömött szatyor a kezemben. Mindkettőben. Dupla ajtó van az áruház bejáratánál, a kettő között gumiszőnyeg. Kifelé menet láttam, hogy az ajtón "tolni" felirat áll, ennek örömére csak úgy menet közben rrrendkívül kecsesen megemeltem a jobb lábam és rendesen kirugtam az ajtót, hogy ne kelljen nekem szoronkodni a nagy csomagokkal. Ajtó sarkig tárult és szép lassan kezdett becsukódni, én meg elindultam. Volna. Csakhogy a bal cipősarkam beszorult a gumiszőnyegbe. Párszor megpróbáltam a lábammal kiemelni, közben az ajtóról teljesen megfeledkeztem. Szerencsére épp befelé jött egy fiatalember, ő megfogta és tartotta(különben jól hátsón billentett volna), míg én lehajoltam és kicincáltam a cipősarkam. Francoskrumpli! Oké, hát semmi gáz, kiszabadultam, és az első ajtón túl voltam. Cipőt ledobtam, belebújtam és léptem egy jó nagyot. Aztán ott is ragadtam. Fő a változatosság, most a jobb cipősarkam próbáltam kihúzkodni a gumiszonyeg fogságából, és egy fiatal leány tartotta a második ajtót, míg végre sikerült kitépnem onnan az én kedvenc piros cipőcském sarkát. Már nem is próbáltam meg felvenni, inkább kimentem úgy mezítláb a külső ajtón. Az a másfél méter széles sűrű vasrács ami még következett, már nem ért meglepetésként, csak mentem amíg aszfaltot nem értem. Nevettem és bosszankodtam egyszerre. Még nekemis nagyon vicces volt ahogy szerencsétlenkedtem, de utáltam a világ összes gumiszőnyegét.

Hmmm... hát a május az jó. Mert eszébe jutok a régi ismerősöknek, mert sokan nagyon nagyon nagyon kedvesek hozzám, mert még meglepetés ajándékot is kaptam, mert virágot is kaptam, és még él is (sőt virágzik :) ), mert vadidegenek engem akarnak, mert virágzik a nárcisztulipánorgonalabdarózsaakácfabodza és a gyöngyvirág meg még 100 másik, mert ezerféle zöldben pompáznak a fák, mert csodálatos illatok szállnak, mert bezsongok, mert anyáknapja van, mert bodzaszörpöt csinálok és nem borítom ki, mert lomtalanítok, mert kirándulunk, mert motorozunk, mert motorozunk, mert motorozunk.