Igen, úgy néz ki, ma megint sikerül új életet kezdenem. Azt hiszem a lakás miatt van az egész. Ez az első olyan, ahol nincs lehetőségem időnként átrendezni mindent, mert egyszerűen nincs hely. Pedig ez a legnagyobb lakásunk, és arról a luxusról, hogy azt is megtartsuk amit nem használunk, már rég leszoktam. A változtatás hiányzik tehát, nem mellesleg szükséges is, mert ha nincs helye - mégpedig elérhető helye - mindennek, pillanatok alatt tudok rettentőnagy káoszt csinálni. Természetesen én tökéletesen tudom, hogy mi hol van, vagy mi alatt, de azzal is tisztában vagyok, hogy a többieket ez sokkal hamarabb zavarni kezdi mint engem. Ezek az új életek rendszerint egy átfogó naaaagy pakolással kezdődnek. Kint és bent. Ésszerű átcsoportosítás, válogatás, tisztítás. Mi az amire szükség van? Búcsú a felesleges cuccoktól. Tehát új élet, frissesség, lendület meg minden. Azt még megsúgom, hogy előre sose lehet tudni mi lesz a vége. Némelyik új élet nevetségesen hamar lejár. Ha belegondolok, hogy ezt a néha igen rövid időszakot egy hosszabb rendetlenség fogja követni, valamint a naaaagy pakolás idején egy ennél is nagyobb rumli előzi, talán jobban tenném, ha maradnék a lusta hátsómon ülve és nem zaklatnék senkit, de hiába minden, nekem ez kell.