Kolleganőmtől kaptunk egy szép darab szalonnát. Ha kinyitom a hűtő ajtaját, azonnal éhes leszek... 

 Néha megijeszt a fantáziám.

Aztán mikor eszembe jut, hogy az én fantáziám sok más emberéhez képest nem is olyan különösen dús, akkor egyenesen megrémülök.

 Vadásztam. (Eszembe jutott erről egy másik vadászat, de az egy másik bejegyzés lesz.) Körbejártam puhán, csendesen. Erősen figyeltem, hátha rábukkanok egyre. Talán ott lesz a boa alatt. Talán az aranycsillag mögött. Talán a nagy piros gömb takarja el. Eh... A gyerekek már levadászták az összeset. Majd a következő karácsonyfáról... Juteszembe! A konyhában van még egy doboz tele szaloncukorral, talán azt elfelejtették. 

Háhááá! Van 1 darab szaloncukrom! Az utolsó az enyém! :)

 Mikor a második jött a lakást fényképezni, nem voltam itthon. Mondom É.P.-nek előző este, hogy mindenhol rendet hagytam, csak az ágyakat kell megigazítani meg reggeli után az edényeket a mosogatógépbe rakni... ja, és a széken szárad egy bugyi, azt lécci feltétlen gyűrd be a fiókomba.

Igen. A képen ott a bugyi. 

Egy szerencse, hogy nem lehet tudni mi az. :)

 Tökmindegy, csak legalább annyi töltelék legyen benne, mint amennyi tészta

 Néha rámtör, hogy aztaaaa, mekkora hülyeségek jutnak az eszembe...

 Csak ücsörgök csöndesen a kis mintás harsinyanacimban, kétoldalt a férfiak. 

 - Anya, ez harisnya rajtad?

É.P. kapásból felel helyettem.

- Nem kisfiam, az anyádnak a bőre

-  Hú anya, de ronda bőrbetegséged van

:)

 Borsószem királykisasszonyként caplatok hazafelé. Hajamról, ruhámról patakokban szakad a víz, a cipőm orrán befolyik az eső, a sarkán meg kifolyik és átfut az agyamon, hogy most menet közben becsurizhatnék vagy akár sírhatnék is, senki nem venné észre. 

 Szeretem a dumaszínházas csókákat, télleg, sírva röhögtem már nem egyszer műsorozás közben. De amikor azt mondják (és szinte mindegyik mondja): "tehát így" (időnként cifrázzák is: "tehát akkor így") Na akkor mindig előtör belőlem a zállat és hirtelen szeretném az illető fejét egy tál langyos disznózsírba mártani (legalább kétszer). 

 Keddig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen:

létezik. Hát...