Hiába van Ámerikában, valahányszor mozdul a lift azt gondolom, hogy most ér haza. 

Az előző bejegyzéshez annyit, hogy (seggnyalás nélkül mondom) mindig csodáltam azokat a nőket, akik a gyereknevelés mellett a lakást is rendbentartják, főznek és szeretgetik a férjüket. Netán dolgoznak is, és még adnak is magukra. Számomra ez egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnik. Én már nem is próbálkozom (najó, igazából nem túl sokszor próbálkoztam, lusta vagyok). Amíg a gyerekek kicsik voltak, szinte állandó volt a kupleráj. Persze ma már könnyebb nekem is, mert a gyerekek megnőttek és jól tudják, hogy anyikájuk milyen. :)

Az, hogy mindezt miképpen lehet megcsinálni, nekem örök titok marad.

(Az meg aztán egyenesen hihetetlen, hogy vannak olyan nők is, akik társ nélkül is képesek minderre.)

Van aki azért megy el az osztálytalálkozóra, hogy végre más legyen, mint amilyen akkor volt.

Van aki azért megy el az osztálytalálkozóra, hogy végre megint olyan legyen, mint amilyen akkor volt.

Van aki azt gondolja, hogy már rég nem ismeri azokat akik valamikor az osztálytársai voltak, hát minek jópofizzon, és inkább nem megy el.

Nem bírom  a kiszedett formázott szemöldököt a férfiakon. Valahogy nem tudom komolyan venni a tulajdonosaikat.

Forgatókönyvet (vagy történetet) írni egy videokliphez, egyáltalán nem könnyű. Vagy az van, hogy egyfolytában ezen jár az ember agya, ami miatt belekerül egyfajta vágásba és onnan nagyon nehéz kiugrani (pedig). Vagy elkalandozik teljesen más irányba, helyekre. Pedig elvileg nem volna különösebben bonyolult. Adva van például a zene meg a szöveg, ezeket mindjárt nem kell kigondolni. Elég egy hozzájuk illő alapötlet, amit képekről mindenfelé értenek, aztán ezzel lehet figurázni abban a 3-4-5 percben. Kb. mint 6 lépésben festményt készíteni.

Pszichogalaxis. Na az tényleg régen volt.

Pénteken este elindultunk, hogy sörözzünk egy jót. Természetesen valami szabadtéri helyre kívánkoztunk, hogy inkább a virágillatú levegőt érezzük, mint a cigifüstöt. Később aztán  (miután több helyre se fértünk be) jó lett volna már akár egy füstös terem is, de egyszerűen nem találtunk egyetlen szabad széket sem. Elfoglaltak mindent a fiatalok. Akkor kezdett derengeni, hogy valami ünnep van. Kellett néhány perc, mire rájöttünk, hogy szalagavató lehetett a városban (úgy emlékszem a miénk februárra esett, de lehet, csak a hideg miatt van így). Irtó nagy bulik voltak, zenekarral meg báliruhával. (Miénk az iskolában kezdődött, és az első alkalom volt az életemben, hogy több pohárnyi alkoholt fogyasztottam. Ez pontosan azt takarja, hogy a lányvécében megittunk 10-en egy üveg pezsgőt, amitől mindenkinek rákvörösre vált a feje és irtóra melege lett, aztán este, mikor a hivatalos ünneplésnek vége lett, átvonultunk egy akkor még új szórakozóhelyre, ahol elfogyasztottam majdnem egy egész üveg Aranyászok sört. Nagy buli volt. 11 után már édesdeden alukáltam az ágyikómban.) Kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy úgy látszik, a báliruhákból egyenruha lett. Szinte az összes lány fekete rucit húzott, mintha kötelező lett volna, ráadásul még a szabásuk se nagyon különbözött. Fekete mini, fedetlen vállak. (Igen, mi abban a ruhában voltunk amiben a tablóképet csináltattuk, amiben ballagtunk és érettségiztünk, és amit aztán később anyukám hordott, hála az öreg varrónéninek, aki gondolt a jövőnkre és hatalmas ráhagyásokkal dolgozott, hogy egy életen át kiszolgáljon az a ruha. :) Utána farmert húztunk és úgy mentünk bele az éjszakába.) Szó se róla, nagyon csinosan néztek ki, komoly frizurákkal, tűsarkúban. Kész nők. Mind. Utunk során, az egyik söröző melletti kis utcában mentünk el egy csoport báliegyenruhás fiatal mellett. (Bocsánat de a fijukról nem írok, nincs mit.) A csoportban álló egyenlányok egyike köszönt egy arra haladó ugyanolyan másiknak s tán még egy félmosoly is kiszaladt a száján, majd rendkívül diszkréten és halkan megjegyezte: ez a lány, egy akkkkora ribanc! (Persze, hogy hallotta. Szerintem abban a kicsi utcában mindenki hallotta.) Ekkor én nagyon megnyugodtam, és most már tudom, hogy még mindig nem a külső számít és még mindig nem a ruha teszi az embert.

Valami lesz. Változásszag van a levegőben. Érzem már egy ideje. Nem tudom hol és mikor és mire vonatkozik majd, de érzem. Félek és várom. Várom és félek. Várom. Kell valami friss. Csak úgy érzem, nem tudom miért?

lehet, hogy neked szoktam hiányozni?
lehet, hogy neked kevés amit írok
lehet, hogy te csak hallgatsz és örülsz ha látsz
lehet, hogy nem is érzed kapcsolatnak ami köztünk van
de akkor van köztünk valami?
és kell az neked?

Ingrid Sjöstrand: Holnap leszek nyolcéves

Holnap leszek nyolcéves.
Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítõt, abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé.