Fogalmam sincs, hogy volt időm erre régebben...

Egy picit szeretném, ha most is úgy lenne.

Ha megszeretsz egy embert a blogján keresztül, boldogsággal tölt el amikor jó dolgok történnek vele, de ettől még nem ismered. Ha valami szörnyűség éri, együttérzel vele, de nem ismered. Csak sejted mi esne jól neki, fogalmad sincs tehetnél-e érte bármit, nem tudod mit mondhatsz és mit nem.

Így aztán gondolatban többször megölelgeted hosszasan, közben simogatod a haját, és reméled, hogy ilyenkor hajszálnyival kevésbé fáj neki ott a távolban.

Csiguszok, színek, új háttér, miegymás.... hű de megmámorosodtam! :)

Na és tetszik? Vagy a régi jobb volt?

Sokat gondolok rád és mindig tervezem, hogy írok, csak az idő nagyon nagyon kevés. Most kitaláltam, hogy majd a buszon, de nem tudom, hogy az jó lesz-e...

Nagyon hiányzol!

Y.

Megérkezett amire vártam. Nem feltétlen ebben a formában akartam, de ez van. A lényeg, hogy még mindig élek és szeretek és ez még mindig akkor is jó, amikor rossz.

A kirakat természetesen üzemel.

Indítottam egy újabb blogot. Nem tudom tetszik-e majd az embereknek, esetleg ha érdekelne valakit itt találja: alelektukrei.blog.hu

Azt sem tudom, hogy sikerül-e elég képet kapni, nem lesz-e unalmas, de majd meglátjuk.

Így már olvasható vagyok? Halványlila segédfogalmam sincs ám róla, hogy miért olyan mini a kész bejegyzés. Most változtattam. Nálam így néz ki:

Ugyehogy nem olyan. :)

Majd Sárvárról is, de most előbb azt akarom mondani, hogy ezennel befejeztem. Nem olvasom tovább. Nem baj az, hogy kitalált a főszereplő, attól lehet még érdekes. De ez már nem az. Sokkal érdekesebb egy blog, ha többféle gondolatok jutnak eszembe róla. Volt már egy amivel kapcsolatban ugyanígy, éreztem, az volt a széplelkű blog. Nagyon kellemes, egyszerű, ugyanakkor mindenről valami fennkölt csodálattal teli blog volt. De azt nem is tudtam rendszeresen olvasni. Tökéletesen érzem magam nélküle, mind a mai napig. Na elérkeztem a következő ilyen bloghoz. Annak ellenére, hogy ez nagyon trendi pörgős kis blog, rövid velős bejegyzésekkel és állandóan rettenetesen történnek a dolgok, állandóan. Csak mindig ugyanaz. Eltelt 10 nap (na azt csak itt a zárójelben árulom el, hogy először el is felejtettem megnézni, csak ma délután jutott eszembe), benéztem, és akkor jöttem rá, hogy tökmindegy mikor kapcsolódik be az ember, itt mindig ugyanaz van. 3-4 bejegyzést elolvasol és a többit már a címből tudod. Na csak ezt akartam.

(Igen, ilyenkor eszembe jut az is, hogy az enyémet vajon hány bejegyzés jellemezheti?)

Fogalmam sincs, hogy lehet itt a betűk nagyságát állítani... meg úgy általában. Elég összevissza vannak a bejegyzések. Hmm... olyan mint én.

Szomorkás vagyok ma, de a motorozás szenzációs volt! Végig vigyorogtam! :)

Örömmel közlöm, hogy a megdugtam+sógornőm után, a sógornőm+meztelen összeállítással is megtalálható vagyok.