A tegnapi, kellemes semmittevős napnak indult. 10 körül reggeliztünk, volt tésztába csavart virsli a kisasszonynak, :) piritós, vaj és kis kaviár a ház urának és a fiatalúrnak, nekem meg tejeskávé hidegen, 3 és feles tejből. :) A mennyei falatok után lógattuk a lábunk, én barbiztam egy keveset a csajszival, a fiúk meg NatGeo-n művelődtek. Bőven egy óra után ebédeltünk. Nem különösebben erőltettem meg magam, pörköltet dobtam fel és kagylótésztát köretnek. Annyira tele voltam a reggelitől, hogy nem is ebédeltem, csak odaültem a többiekhez. A kávé után mostam egy keveset, muszáj volt a gyerkőcök cuccát rendbetenni. Rendet raktam a konyhában, aztán, úgy megültem. Hat óra körül egyszercsak valami történt. Rámjött a valamit kéne csinálni érzés. :) Leánykám persze mindenben benne van, amiben én is, hát nekiálltunk festeni. Ő a nyaralás alatt készített agyagcuccait, én meg azt a törött poharat, amit már egyszer említettem. És ha már belelendültünk, cipősdobozból készítettem egy takarót annak a csúnya izének is, ami a konyhafalon van. Valami trafóféle. Irtó rondán nézett ki. Csak úgy meztelenen lógott a falon. Most azért sokkal kellemesebb. Ha már eleget láttuk, akkor meg egyszerűen lecserélem a dobozt. :)

Megbolondított mindenkit az időjárás, vagy nem tudom mi van itt! Reggeltől a műszak végéig alig egy perc nyugodt csend. Fél3-kor végre szabadultam, és úgy hagytam ott a dolgaimat, hogy minden rendben. Hazafelé még az autópálya elején egy ráfutásos baleset, aztán nem sokkal távolabb egy kicsit komolyabb. Alig indult be újra a forgalom, akkor meg lerobbant buszt láttam a leállósávban. Egy rakás fiatal ácsorgott mellette a tűző napon. Később hasonlóképp járt még 1db teherautó és 1db taxi, amit épp elszállítani készültek. Azért szerencsésen hazaértünk, de az út utolsó szakaszán többször tértem magamhoz arra, ahogy koppantam É.P. hátán a bukómmal. :)

Reggel az úton együtt futottunk egy Porsche-val. Fene se nézte milyen... ezüst volt na. :) Előreszaladt. Mi tudtuk,  É.P tudta, hogy felesleges nyomni a gázt. A nagy forgalom miatt úgyis utolérjük. Nekem meg jó lesz odafigyelnem magamra. Amint megláttam, hogy elhúz mellettünk, az első pillanatban mentem volna utána. Persze a másodikban már én is tudtam, hogy megelőzzük még! És lőn. 10 perccel később ő biztosított nekünk helyet, még jelzett is, hogy húzzunk. :) Kedves!

Ha majd egyszer nyerünk a lottón (ez nagy eséllyel akkor következhet be, amikor veszünk legalább 1 szelvényt) akkor kapok magamnak egy Mazda mx5-öst. És majd azzal sétafikálok, és mind elengedem a motorosokat. Valami ilyesmire gondolok:

 Ha így lesz, tutira megtanulok újra vezetni. Egyre jobban érzem, hogy szükség lenne rá. Még az is előfordulhat, hogy nekiállok gyakorolni. Célszerű lenne, pláne, ha motorozni szeretnék. Márpedig azt is szeretnék. :)

A villamoson egy egészen apró muslinca mászkált a karomon. Borzasztó volt! Csiklandozott és nem tudtam lefújni a bőrömről.