Ráadásul - vagy éppen az is lehet, hogy minden emiatt van - krónikus édességhiánytól/-ban szenvedek

Roppant egészséges módon, mire hazaindulok két liter folyadékot benyakalok. Ebből kifolyólag alig várom, hogy szabaduljak a buszról.  Miután ez végre sikerül, öles léptekkel bevágtatok a plázába. Pisilni. 

Mostanában olyan izé dolgok történnek velem. Az elképesztő papíros esetet külön fogom elmesélni, de azon kívül is. Szombaton senki nem akart velem semmit csinálni, pedig vásár és tűzoltónap volt a városban. A boltba is egyedül kellett mennem. Próbáltam anyukámat meg a gyerekeket megfűzni rá, de mindenki elhajtott. Bosszúból busszal mentem ki, nem gyalogoltam. Felszálltam, kértem egy jegyet. Pont annyit tartogattam a markomban. Aszongya a söförbácsi: mindenképpen akarsz jegyet venni? Nem is értettem a kérdést (télleg nagyon ritkán bliccelek)... hát nem azt mondtam, hogy: egy jegyet legyenszivess? Állunk, ajtó nyitva mögöttem, meredünk (én értetlenül a söförbácsira, az összes utas értetlenül reám). Mondom, miért ne kérnék jegyet? De csak olyan mormogásféle hangon, félig magamnak. Ő meg elkezd valami homályos magyarázkodást, hogy merakkor mennyiér vitt volna el, aztán a végén hangosan: te tudod... hát akkor kapsz egy lyukasat. És adott egy lyukasztott jegyet. Egy használtat. Még ezen sem buktam ki, annyira azért nem érdekelt a dolog, még mindig azon puffogtam magamban, hogy milyen undok mindenki. Hanem amikor az út végén megkérdezte, hogy kell-e nekem az a jegy, akkor kiszaladt a szememen egy csúnya nézés. 

Vasárnap is szerencsétlenkedtem, de azon széjjelröhögtük magunkat. Végre (sokára) meglátogatott az én kis voltraszta barátnőm. Ritkán jön, ilyenkor csacsogunk ami belefér. Nem bíbelődtem holmi főzéssel, nagy lazán benyúltam a mélyhűtőbe és kivettem a lefagyasztott levest. Inkább maradjon estére is, kivettem a másik dobozt is. Lábas, levesek bele, gáz, melegítés, barátnőm haza, pörköltet megkavar, tészta+nokedli megfőz, terítés kész, család éhes... És akkor felemeltem a leveses lábast, hogy bevigyem, és amint megcsapott a gőze, rögtön eszembe jutott egy szameg, valamint, hogy az egyik leves mégsem leves volt, hanem inkább az eltett sonkalé. Juhéj! Nagyon nevettem, mire kijött É.P. akit tájékoztattam róla, hogy főztem egy isssteni füstölt húslevest, aztán ketten sokáig nem bírtuk abbahagyni a röhögést. Azért szép tőlük, hogy a tésztát megették lé nélkül is. :)

Ma úgy kezdődött, hogy nem találtam testszínű harisnyát, csak szürkét. Hát nem borzasztó? Na csak vicceltem. (amúgy komolyan, csak szürke volt!) Szóval ma úgy kezdődött, hogy a pályaudvarra menet kitört a cipellőm sarka. Mire ebédidőben kijutottam vásárolni, olyan érzésem volt, mintha úgy néznék ki, mint a római gerelyhajító. És nem, nem kaptam cipőt. Be kellett érnem egy benti papuccsal.

Nemtom holnap mi lesz...

Múlt péntekig még leírhattam volna, hogy sosem volt műkörmöm. Hivatalosan még most is leírhatnám, de szerintem ez akkor is az. Gyakorlatilag annyi a különbség, hogy amit viselek kevésbé vastag, és nem nyúlik túl a saját körmeimen. Hogy miért? Nem is tudom. Csak ki akartam próbálni, talán pont azért, mert még sosem volt. Csábított, hogy hetekig lehet szép anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnom. Csillog, de mégsem túl feltűnő. Készítés közben azt a tanácsot kaptam, hogy minél tovább megmaradjon újszerűnek, a házmunkát végezzem kesztyűben. Igyekeztem így is tenni.

Nem lesz több műköröm-szerűség. Ezt a hétvégi pusztításom alapján bizton állíthatom. Az eredmény: egy talpaspohár, két magas vizes (az egyik kb. százezer kisebbnél is apróbb szilánkkal borította az egész konyhát), egy bögre, egy kistányér, és ráadásul úgy néztem ki, mint rf*Dexter mamája. 

rf: rajzfilm

Bőszen nyomja a nemlétező gombot (kétszer is) az érzékelős zebránál.

A hatos helyett az F betűt nyomkodja a liftben és csodálkozik, hogy az nem indul sehogysem.

Sokszor helyett azt írja, szokszor. 

Határozottan mutogatja az ellenőröknek a bérlet hátoldalát (azok persze hülyének nézik).

Kimegy csekket befizetni és nem visz magával pénzt. Se csekket. 

 Nem tudom mi van velem, ma a tollam veszítettem el. Ma egy toll, holnap a fejem... 

Fogjuk rá a tavaszra. Jó?

vezetéske - vezetékes 

Kakászi - Kalászi

Lüuáő - Közép

gelephely - telephely

Járgány - járvány

nono - nano

tővér - nővér

hulaldék - hulladék

végzsé - végzés

lürvousgűéat - körvizsgálat

Takajerénua - Zalakerámia

Öt percen belül két poharat likvidáltam (egyiket egész apró darabkákra), alig 10 perccel később pedig a hűbőben taroltam. Ennek esett áldozatául többek között a majonézes doboz, aminek a tetejét törtem ripityára. Végül zárásképp (demostélleg. tehetek én róla, hogy ilyen erős a kezem? délelőtt még a kávéstasakot se tudtam feltépni) véletlenül széjjel szaggattam a szemeteszacsit. Asszem a takarítás lecsillapított.

Kolleganőm vett egy fekete hajpántra applikált hosszú, szőke műhajat. Behozta. Több se kellett, szép sorban mindannyian felpróbáltuk, hogy aztán együtt kacaghassunk és megjegyzésket tehessünk, hogy kinek állt jól. Vagy nem. Újra megállapítottam, hogy nem vagyok szőke. Most meg ott tartok, hogy de. Három egymást követő napon felejtettem itthon a kulcsot anyukámék lakásához. Pedig minden este megbeszéltem magammal, hogy ez milyen buta dolog, mert kulcs nélkül nemigen jutok be. Aztán másnap megint úgyjártam. :)

Azért talán mégis inkább a reménykeltőek között a helyem, mert határozottan fejlődtem. Első este anyukámék kapujából fordultam vissza. Másodszor a mi kapunkból, harmadszor már a liftben lefelé menet tudtam, így ki sem szálltam, csak mentem még egy kört. Mint a ringlispilen. :)

Általában sajnálom, hogy leszedjük, de most valahogy nem. Elmúltak az ünnepek. Vagy legalább a karácsony. Idén egy aranyszínű gömb és csúcsdísz halálozott el. Utóbbi, a díszek dobozában fellépő hirtelen helyszűke miatt roppant csendesen ketté, egész pontosan abban a pillanatban mikor végre sikerült az égősorokat betuszkolnom. Szóval az égősorok miatt volt. (dehülye szó ez az égősor...) A gömböcske meg egy kapitális baklövés áldozata lett. Annak idején, amikor a gyerekek még kicsik voltak, biztonsági okokból műanyag díszek is a készletbe keveredtek. (Egyébként én az üveggömböket meg figurákat szeretem) Levettem a szóban forgó gömböcskét, és eltűnődtem felette: vajon üvegből vagy műanyagból van? A férfiak persze segítettek. É.P. többször megkocogtatta, alaposan megnézte, majd megállapította, hogy műanyag. A gyerök szintén. Én meg nem tudom mi ütött belém, de úgy gondoltam ha műanyag, akkor pattog. Természetesen ezt ott helyben ki is próbáltam. Üveg volt.