Szeretnék leállni a cukorral egy kis időre. Valójában legjobb lenne mindenféle édessel leállni. Se cukor, se méz. Igazán nem könnyű feladat. Nehezebb mint leszokni egy sorozatról. Kb. olyan nehéz, mint Gombóc Artúrnak Afrikába jutni. Pár éve egyszer már sikerült és akkor tényleg jobban éreztem magam tőle, de most hiába igyekszem hónapok óta, mindig van valami, ami miatt halasztom. Elvileg ma végre belekezdtem, aztán, hogy csinálom-e rendesen, az úgy szerda körül derül ki. Már ennek az egy napnak is örülök, mert ha úgy alakul, pillanatok alatt meggyőzöm magam a dolog feleslegességéről, és boldogan adom fel az egészet akár egy ajándék pudingért, szelet szülinapi tortáért, potya gyümölcssalátáért, kis amerikai csokiért, vagy mert valaki meghív kávézni. Igen, az első hét a legnehezebb.

Tiszta szerencse, hogy nincs túl sok káros szenvedélyem amiről le kellene mondanom, mert lemondásban elég pocsék vagyok. Általában csak valami kényszerítő körülmény segít rajtam. Juteszembe, van mentségem (méghozzá egy mindenre tökkkéletes mentség), pont ma este olvastam, hogy a skorpió a szexhez ért csak igazán. Nahát. Mit számít ezután, hogy miben vagyok pocsék?

Végre cserélik az ablakokat a lépcsőházunkon is. Az állvány eltakarja a konyhaablakot. Most örülök, hogy pont azt nem pucoltam meg.