Zöldre vártam épp. Szemből egy férfi nem várt. Nagy léptekkel átvágott a zebrán, a járdára mellettem lépett fel. Közben pedig félhangosan tett egy megállapítást. Csinos. Ezt mondta. Nagyon meglepett. 

 Három és fél napja őrizgetek (dédelgetek) két (vagyis már csak egy) hólyagot a jobb hüvelykujjam alatti párnán. Kedden bundáskenyeret sütöttem reggelire. Onnan a hólyag. Először egy nagyobbacska, meg három kisebbecske üldögélt egymással szemben. Még aznap estére annyira megteltek, hogy a három kicsi egybeolvadt, és lett belőle egy. De az igazán szép nagy. Aztán a kisebbik nagyobbacska másnap este kinyílt. Így végül maradt egy piros sebem, meg egy pirossal keretezett jókora hólyagom. Figyelgetem, kenegetem, ápolgatom, de igazából jobb lenne nélküle. Még fáj.