Valamelyik fölöttünk lakó nagyon kedves szomszédunk kb. ötvenedszer indította el az imént ugyanazt a leendő világslágert. Még sosem hallottam ezelőtt, de már oda-vissza ismerek benne minden hangot. Minden alkalommal van néhány másodperc szünet a vége és eleje között, és mindannyiszor azt hiszem, hogy akkor végre mára ennyi. Erre újra megszólalnak a dobok. Mta-mta-mta...