Céltalanul sétálgató tömegben sietni, elég bosszantó. Ezt egy pláza - korcsolya alá való - járólapjain tenni, az szívás küldetés.

A mozijegyekért mentem. Direkt kerültem, hogy az épület oldalában lévő automatából pénzhez jussak. Nem jutottam. Azért reménykedve csúszkáltam rohanva az emberek között a mozipénztárig, és mikor elkezdtem a kérdést még akkor is... de nem, nem lehetett kártyával fizetni. Újra át a plázán, a kisköves sétálóutcába, majd a pénzzel vissza, nyaktörő igyekezettel, mert még ebédet is kell... És akkor harmadszorra is végigvágtatni a plázán a pénztáros kisasszonyhoz, hogy a jegyekért jöttem. Két diákigazolványt kért. Azok itthon pihentek az asztalon. Kifelé menet inkább a lépteimre koncentráltam és örültem, hogy figyelni kell a kisköves sétálóutcán is. Később találkoztam egy régi-régi ismerőssel, így csak a kettő közötti perceket kellett kibírnom felrobbanás nélkül.