Testvéremék elválnak. Néhány hete felhívott és közölte, hogy sógornőm elválik tőle. Eléggé szíven ütött a hír. Az ősszel ugyan már éreztem, hogy valami nem olyan, köztük... aztán voltunk együtt bulizni és azt hittem én vagyok a hülye és mégis oké a helyzet. De nem az sajnos. És milyen fura, hogy most hirtelen kikerül a családból. Egyelőre nem tudom igazán érezni a hiányát, mert nem találkoztunk túl sűrűn. És valahogy soha nem jut eszembe, hogy ők már nem tartoznak össze. Még ott van a családi címek között a postafiókomban, ugyanúgy küldöm neki a méleket (sosem reagál, talán ideje lenne tényleg kivenni onnan), a napokban meg hirtelen jeges rémület fogta el a szívem mikor eszembe jutott, hogy a francbais, elfelejtettem felköszönteni a szülinapján. Még olyan mintha semmi nem változott volna. De majd egyre jobban megszokom, hogy a testvérem is itt van a városban, aztán karácsonykor biztosan fogom már tudni.

A gyeröknek szombaton kezdődik az előkészítő. Szeretnénk, ha jövőre gimnazista lenne. Be van tojva, hogy megint kicsi lesz. Mondtam neki, hogy ez előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezett volna. Érdekli a dolog, de fél. Azt hiszem sokat fogunk még erről beszélgetni vele.