Hol van az pont, amíg még nem válik az egész nyálasan érzelgős seggnyalássá?

Egész pontosan a bocsánatkérésre gondoltam. Kicsikét belegázoltam a barátnőm lelkivilágába. Kaptam tőle valamit a tegnapi (amúgy kissé egyhangú) banyazsúron. Meglepett vele és nagyon örültem neki. Aztán mikor hazaindult a társaság, a készülődés, öltözködés közepette egyszerűen ottfelejtettem az asztalon. És teljesen hiába minden kifogás, hogy elkalandozott a figyelmem, szelburdi és feledékeny vagyok (mert az vagyok), neki valószínűleg az maradt meg belőle, ennyit ér, hogy gondolt rám. Bánatos vagyok miatta, mert úgy éreztem mikor elköszöntünk, hogy neheztel rám. És annyira szánalmasak a ténylegek. Pedig. Tényleg!

Hogy éreztethetném vele, ami bennem van? Milyen egyszerű volna valami telepatikus úton átadni...  azt hiszem a megbeszélésen kívül ezt is megpróbálom. Egyébként meg remélem a legjobbakat. Nem szeretnék egy baráttal kevesebbet, így sincsenek sokan.

Nos, úgy tűnik minden oké. Írtam neki, ő válaszolt, nem haragszik. Juhéj! Örülök!