Tegyük fel, van egy garázstulajdonos. Tegyük fel, valaki bérli tőle a garázst. Tegyük fel, a garázstulajdonos garanciát kér arra, hogy minimum fél évig bérli tőle a személy a garázst. A bérlő ezt a kérést teljesíti, beköltözik a garázsba, ami előtt a rengeteg esőnek köszönhetően mocsárra emlékeztető viszonyok uralkodnak. Tegyük fel, ez nem tetszik a bérlőnek, szól is a garázsosnak, aki azt mondja, csináljon amit akar, ő nem tesz semmit. Tegyük fel, a bérlő vásárol egy kistehernyi kavicsot meg néhány betonlapot és verejtékes ámde annál értékesebb munkával sajátkezűleg lerakja, elegyengeti, majd gyönyörködik benne egy sort. Ezután egy hétig élvezi munkája gyümölcsét, amikor a garázsos szól neki, hogy eladja a garázst. Veszett jó áron! Tegyük fel a bérlő, örülne ha ott lenne saját garázsa, ezért alaposan körbejárná a témát, hogy mi a tényleges tulajdoni helyzet. Tegyük fel, a garázsos egy ingatlanos cégtől bérli a területet minimális összegért, vagy 20 éve. Tegyük fel a bérlő tényleg utánajárna a dolgoknak, és megtudná, hogy a területet egy két évvel ezelőtti határozat értelmében hamarosan átalakítják és a tervekben, pontosan a garázs helyén, egy utca szerepel. Tegyük fel ezt megtudván, tájékoztatja a garázsost, aki azt mondja, a két évvel ezelőtti határozatról semmi tájékoztatást nem kapott neki erről fogalma sincs, nem is érdekli, úgyhogy eladja a garázst. Tegyük fel egy héttel később a garázsos megmutatná egy vevőjelöltnek a rendezett garázst és rögvest ki is ebrudalná a -mostmár- korábbi bérlőt.

Na erre mondom én, hogy a korábbi bérlő helyében fognám és felszedném az összes lerakott követ meg betonlapokat, vinném magammal, a garázsosnak meg jónapot kívánok. Irgumburgum!