Egyfolytában történik valami, el is mondanám, de... inkább olyan piszlicsáré ügyekkel kell foglalkoznom, mint a lakás rendbevágása, gyerekzsúr, süti- és pizzakészítés, bepakolás a szekrénybe, tele az összes szennyestartó és még itt a második adag mosogatnivaló is. Ezért csak gyorsan a Valentin napról. Mi nem tartjuk. Nem is tartottuk soha. Ez évről-évre nehezebben megy persze, de mostanra már odajutottunk, hogy dafke nem tartjuk. Különben is! Első emlékem szerint -ahogy azt egyik kedvenc könyvemből kiolvastam valamikor a nyolcvanöt tájékán- ez a nap nem a szerelemé volt. Vagy legalábbis a szokás nem csak a szerelmesekre vonatkozik. A barátokra, családtagokra is. Szóval a általában a szeretés ünnepe. Nem lenne olyan nagy baj egy ilyen nap, de szerintem itt már ipari méreteket öltött.

Biztonság kedvéért az imént megnéztem azért itt is. Na tessék. Alapjában véve már ki is öregedtünk belőle. Meg kellett érnem, hogy koromnak megfelelően viselkedek. Sosem hittem volna, hogy idáig süllyedek!