Lázasan várom, hogy ideérjen végre a boldogujj kétezerkilenc. Beteg egy szilveszter az idei, sajnos nem átvitt étterembe. Nem mondhatom el mit köhögtem fel reggel, mert többé senki nem tudna velem hányiger nélkül beszélgetni. Hogy mondjak valami csábítót is, per pillanat letrombitálok bárkit. Őrülten izgatott vagyok tehát, és a családom is az mert nulla hangom van. És mikor 10 perc múlva bejöttek én hiába mondtam, hogy kiabáltam amikor kezdődött. De nem azért jöttünk össze, hogy azon vitatkozzunk, ki ölt meg kit... jól vagyok (erre rá is tüsszentettem kétszer háromszor négyszer) és csak somolygok a vörös és sebesre dörzsölt orrom alatt. Egész estés program a házi-bél-íz+dögrovás. Élien! Befejezem akkor most a sírást. Ha belegondolok, fantasztikus 2008-ban volt részem (ez tök komoly ám, volt adok-kapok meg minden). Mindegy, hogy a mai nap milyen. Ha jobban belegondolok, csak azt mondhatom: boldog 2009 ide veled!

Kellemes évzáró tevékenységet mindenkinek akire gondolok, meg aki szereti, és figyeljetek oda gyerekek, hogy mit csináltok holnap! Ez nagyon fontos!