Kedden mozival és bowlingozással folytattuk. Pontosabban fordítva. És ez éppen így volt jó. A gurítás alatt szerzett kellemetlen élményeket tökéletesen feloldotta WALLIe a kis robot. A kellemetlen élményeket a gyerkőcök szerezték, mert -sajnos- nem lehetett felemelni a kis kerítést ami a golyót a pályán tartja. A golyó pedig arra gurul, amerre csavarják. Márpedig az én kis gyerekeim ugyanúgy csavarják, mint az anyjuk. Persze nem árt az életre edzeni. :) A film viszont nagyon tetszett! Utána nem győztek áradozni. Hogy amikor az volt... és aztán mikor meg az... Gyakorlatilag felsorolták az összes jelenetet. :) Egyébként szerintem tényleg jó film. Mi (ún.) felnőttek is igazán élveztük.

A szerda utazással telt. Délután 3-ra értünk a hajdúszoboszlói szállásra. Kipakolás után elmentünk Debrecen-nézőbe. :) Egész pontosan '86 nyarán jártam a városban. Azóta is emlékeztem a sültfagyira, amit ott ettem. Sajnos az a cukrászda már nincs meg, ahol akkor jártam, de azért találtunk egy másikat. Így a kínzó fagylalt és kávéhiányunkat sikerült felszámolni.

A csütörtök volt nyaralásunk csúcspontja. A CSUSZODA! :) Nem sokat tudok ehhez hozzátenni. A gyerekek egész álló nap csusziztak. Mi is. :) Jól kihasználtuk az időt. Ki tudja legközelebb mikor lesz ilyen alkalom. Muszáj még elregélnem a csodálatos vattacukrot, amit a strandon vásároltunk. Nem ám olyan kehés kis nyüzüge emberfejnyi gombóc, mint errefelé. Neeem. Gyönyörű és hatalmas felhő! El tudtam volna bújni mögötte! És ha már az ételeknél tartunk, este étteremben vacsoráztunk. Degeszre tömtük az összes hasunkat. Mind a négyen. Az étlapot nézegetve fontolgattuk,hogy mi lenne elég, és mi sok. Végül 3 halászlét ettünk, egy kétszemélyes tálat és egy adag gundel-palacsintát. Megjegyzem a számlán 2 adag szerepelt. Gondolták, elég lesz nekünk annyi. A vacsora fincsi volt, a kiszolgálás viszont pfff.

Pénteken indultunk tovább Kalocsa felé. Szolnokon átszaladtunk. Eredetileg a mekit kerestük, de valahogy sikerült eltévedni. Emiatt láthattam a színházat, a főutcát és még a fél várost. :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és újfent örülhettem a gyerekeimnek. Vagyis annak, hogy húzták a szájukat a gyorsreggelire. :) Úgy 4-5 éves koruk óta az a rend nálunk, hogy egy hónapban egyszer megyünk gyorsétterembe. Nyaralás alatt már másodszor ettünk ilyen helyen, és nem tetszett nekik. Soknak találták. :) Nagyon remélem, hogy ez így marad  felnőttkorukig.  (Tisztában vagyok a naivságommal, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Hétvégéig Kalocsa mellett töltöttük az időt. Fürödtünk a Dunában henteregtünk a homokos strandon, csepegtettünk várat, építettünk gátat, és felséges pacalt ettünk a Nyárfában. Ez utóbbit mindenkinek jószívvel ajánlom, próbálja ki! Akár a pacalt, akár a pörköltet vagy a babgulyást.

nyaralás

Akkor azt a szót, hogy: fogyókúra, most írtam le utoljára.

A kedvenc spagettim... sok tészta, rá bolognai szósz, abban pedig zöld olivabogyó, kapribogyó, csípős pepperoni, szalonna, brandy, tejszín. Tetejére pedig sajt, de nem apróra, hanem közepesre reszelve... kívül meleg, belül tűzforró. Az egész megszórva csipetnyi petrezselyemmel. A kedvenc spagettim! :)

Az itt-ott nyaralgatások kézzelfogható jeleként bámulatos gyorsasággal beszereztem magamnak egy méretes pocakot, valamint két enyhén vaskos combot. Ma beugrottam anyukámékhoz, s izgatottan álltam a mérlegükre. Nekik ugyanis van. Számítottam 4-5 plusz kilócskára. Ehhez képest, "mindössze" 3-at kaptam magamra. Tehát nem a kilók száma a túl sok, hanem inkább elmúltak az izmaim. Persze, hogy tudom mit kell ilyenkor csinálni. Neeeem, nem a mozgás a legkönnyebb megoldás. Inkább jöhet egy jó kis fogyókúra. Természetesen nem szabad ész nélkül beleugrani! Egy profi fogyókúrát meg kell alapozni. Ami azt illeti, én már hétfőn kezdtem az alapozást. De mit tehettem volna? Teljesen váratlanul ért a támadás. Nem lehetett ellenállni! :) Szóval hétfőn bonbonnal alapoztam, kedden este egy lájtos, fél görögdinnyével valamint 2 pohár alkohollal, szerdán csokoládét, csütörtökön meg tortát kaptam. Már várom, hogy pénteken ki fog orvul letámadni mondjuk egy jó kis fagyikehellyel...

Este elszaladtam locsolni É.P. szüleihez. Gyalogoltam a szürkületben, a kedvenc parkomban, a város utcáin. Észrevettem, hogy egy suhanc arra biciklizik, amerre megyek. Mikor a második alkalommal fordultam be egy újabb utcára, már biztos voltam benne, hogy engem követ. Nem tudom mit akart, mert mikor a tetőpontjára ért a helyzet, odakerekezett mellém, illetve elém és megállt. Mivel nem volt birtokában értékelhető szavaknak, nem is szóltam hozzá, csak ránéztem. Azt hiszem nagyon csúnya pillantással fogadtam. Bár gyanítom, inkább rájött, hogy valamit benézett, és inkább anyja lehetnék, mint egyéb. :) Mindenesetre lekopott, aminek szívből örültem.