1. nap

Szerda volt. Fél egy körül bújtam az ágyba, de már alig vártam, hogy felébredhessek. Nyolcra beszéltük meg az indulást. Nim csatlakozott hozzánk, mint már oly sokszor. Összeszokott kis csapatot alkotunk így hárman. É.p. a csapat és az autó vezetője, Nim a "gyerek" más látásmóddal, és én, a megfigyelő. :) Abenbergbe tartottunk, a csütörtök esti Schiller koncertre. Jegyeink már április eleje óta pihentek a komódon. Ahogy közelgett az időpont, úgy vártam egyre jobban, hogy ott legyek. S végre ültünk a kocsiban, gurultunk az uticél felé. Az első órában a mese járt a fejemben, amit Alattomos pörgepor témában találtam ki, aztán a forróság, a fiúk beszélgetése elzsongított. Amúgy is hátraszorultam, gondoltam kihasználom. Kényelmesen elhelyezkedtem keresztben, bámultam a felhőket. Úgy két óra múlva ébredtem. Rövid kitérőt tettünk Bécsben, aztán újabb két óra alvás következett. Még sosem aludtam ennyit egyik utazás során sem. Azt hittem a melegtől van, de a délutánt már beárnyékolta a fejfájás. Az a bajom az ilyen egésznapos utakkal, hogy nem tudok annyit inni, amennyire szükség lenne. Odafelé három alkalommal álltunk meg. Először a bécsi motorosboltban, utána egy-egy benzinkútnál. Szerencsére mindenhol tiszta mosdó várt (csak azt a pocsék kávét tudnám feledni). Fejfájással együtt is szemet gyönyörködtető tájakat láttam délután. Zöld dombok, váltakoztak megművelt területekkel és hatalmas erdőkkel.  Én még ennyi szálegyenes fenyőt egy rakáson nem láttam! Utunk rövidítve, letértünk az autópályáról, hogy láthassuk az üdítően tiszta városkákat, s végül bámulva beérjünk a szép Abenbergbe. Ugyan a falu túlvégén állt vendégfogadónk Kaiserhof, de a gps segített. Beözönlöttünk az étterembe. Abban a pillanatban 23 szempár emelkedett fel tányérjáról, hogy minket pásztázzon. Délután hat körül jártunk és a vacsora kellős közepén. Az első meghökkenést követően minden nagyon normálisan zajlott. A hotelnéni igazán kedvesen mosolygott ránk, megmutatta a szobánkat és mindent nagyon részletesen elmagyarázott. Ledobáltuk a cuccot, majd azzal a lendülettel el is tűntünk várost/falut nézni. Összesen talán 1 órát töltöttünk felfedezéssel, és ez elég is volt, hogy a helységet megismerjük átólcettig, és vissza. 

Ma megint elszaladt az idő... éjfél elmúlt és 5:30-kor kelni kell. Holnap folytatom.

Annyi minden történt rövid egy hét alatt, hogy nem is tudom, hol kellene elkezdenem. Illetve tudom. Talán időrendben kellene, vagyis a BalatonSound lenne az első, de a Schiller koncert és a hozzá kapcsolódó kirándulás annyira kikívánkozik, hogy borítok mindent és kezdem azzal! :)

Megnéztem egy magyar filmvigjátékot az imént. Annyira felidegesített, hogy hirtelenjében elkezdtem csúnya szavakat használni! Megnyugtatásul elolvasom az új bejegyzést és válaszolok a ma kapott levelekre. A végére biztosan átveszem a hangulatot és újra jól érzem majd magam.  Most egyelőre az jár a fejemben, hogy vajon a Hyppolit - és a többi régi film, ami nekem tetszik - szintén ilyen gagyi volt a maga idejében? Ugye nem?