Szóval írom itt a hülyeségeket egyfolytában...  méghogy csak emlékek. Pfff... 

Tegnap a kicsilány iskolai előadásán voltam. A közeli templomban szokták tartani minden év végén. Nem azért mondom meraz én lányom, de az ő osztályuk adta a legszínvolnalasabb, fülnek legkellemesebb zeneszámot. Templomban énekelni, különösen jó, és ezzel máris odaértünk a mondandómhoz. Onnantól, hogy (az utolsó pillanatban, kb. 2 órával az indulási idő előtt tudtuk meg, hogy egyáltalán lesz koncert) leadtam a suliban leánykámat, egyfolytában régi emlékek jöttek a fejembe. A hangulat meg még ma is tart. Halványlila segédfogalmam nincs, hogy miért pont azok a dolgok maradnak meg bennem amik, de azt tudom, hogy sokszor komplett képek ugranak be teljes részletességgel, hangokkal, illatokkal fűszerezve. A műsor alatt eszembe jutott a gyerekkorom, ugyanis a tantónénik kórusa elénekelte az egyik karácsonyi dalt. Azt amit év végén sulis koromban tutira előadtunk ami az én kedvencem volt, amit a magyartanárnőnk lánya kísért fuvolán. Aztán, hogy milyenek voltak az én fuvolaóráim abban az állott nikotinnal átitatott szobában Imre bácsival. Hogy hányszor láttam az ellenőrzőmben, hogy U.A., és a történet, miszerint az egyik lány azt hitte, hogy az U.A. az ő monogramja, és csak sokára derült ki, hogy az egész pontosan: ugyan az. Vagyis, hogy a jövő órára a lecke U.A. Dorka, aki már szinte felnőttnek tűnt számomra és óvónéninek tanult és együtt grimaszoltunk, az első zeneiskolai minihangverseny, ahol mindent elfelejtettem a színpadon és a tanárom súgta föl, hogy háááá én meg visszakérdeztem, hogy jó, de, hogy kell fogni? :) És, hogy mi is rendszeresen jártunk szerepelni, fellépni, versenyekre az énekkarral. És minden tanév végén volt komoly előadás, szép színházteremben, amire hatalmas izgalmak közepette készültünk. Emlékszem milyen volt az egyenruhánk, a hajam, a hangom. Hogy milyen volt a keményített, illatosra vasalt néptánc ruhát büszkén vinni a fellépésre...  meg effélék. Hm... igen, ahogy korábban említettem most ma van és amit leírtam tényleg csak emlék. Ennek ellenére nagyon remélem, hogy a következő 50 évben sem hullik ki a fejemből!

Ahogy a lányom mondaná: teljesen nem ide, de erre a számra rá vagyok kattanva tegnap óta. Kleerup feat. Titiyo :)