Esetleg meg tudná nekem mondani valaki, miért van az, hogy senki nem akar táncolni velem? Odamegyek. Megállok. Egyedül. Várok, mert én még úgy nőttem fel, hogy a fijúk kérik fel a lányokat. Meg, hogy hivatalosan ők kezdeményeznek. Táncolásban is. De senki nem jön oda. Rámnéznek és pfff.... Pedig azért volt több is köztük, akikkel órán már táncoltam. De nem, senki nem jön. Még a táncórai párom sem. Alig akar észrevenni, aztán mégis kegyeskedik rámvetni a pillantását, odalép, elmondja, hogy épp keres valakit és továbbáll. Vagy ott volt az a fiú, aki odajött, megkérdezte, hogy van-e rágóm; én odadtam neki azt az egy szemet ami nálam volt, megköszönte és elment felkérni valaki mást. :) He? Mivan? Szerintem annyira nem vagyok csúnya. Se ordenáré. (Legalábbis igyekszem, hogy ne legyek az) Szeretek táncolni és tudom is a lépéseket. Úgy tudom büdös se vagyok. Se irtózatosan kövér. Nálam sokkal ducibbak is táncolnak, méghozzá nagyon is jól. Részeg sem voltam. Jó, hát van azért negatívum is, mellszűkében éppen nem vagyok, de ismer a világtörténelem néhány férfit, akiket ez nem riaszt. Kicsike is vagyok, de úgy érzem az táncnál szintén nem egy katasztrófa. És van még egy: tánc közben a partner szemébe nézek és mosolygok. Valami taszító van az aurámban asszem. Pedig kedves vagyok, nem egy emberevő... Szóval egyetlen percet sem táncoltam. Annak ellenére, hogy odavagyok az ötletért, hogy végre úgy táncoljak valakivel/bárkivel, hogy nem a tánctanár mondja előre a figurát, hanem nekem kell odafigyelni és érezni, hogy merre vezet a férfi. Le vagyok törve. Többet nem megyek ilyen bulira. Úgy néz ki, fölösleges.