Ma hazafelé a kocsiban régi zenék szóltak. Tömény nosztalgia rogyásig. Emlékek felidézgetése, érzések, miegymás. Hát kérem én aaannnnyira romantikus hangulatba ringatódtam (van ilyen szó? hát persze, most mondtam), olyan szerelmes voltam, olyan szomorú és olyan boldog egyszerre... ahh...

Exotic

Richard Sanderson

Foreigner

 Visszajövök mint Kálámbó hadnagy...

Fentiekhez hasonló nosztalgikus felindulásból keresek egy Sex-e-pil (vagy Sexepil) számot. Nyilván nem tudom melyiket, különben nem keresném. Csak azt tudom, "az igazi zöld és igazi kék". Egyszer régen megvolt szalagon... nagyon keresem. Csak nem találom. Ha esetleg izé... megköszönném.

Mert várnak még rá jó dolgok, ebben egészen biztos vagyok, csak éppen a helyében most nem tudom mit tennék. És lehet, hogy tényleg azért nem vagyok életileg terhelve, mert én felét se bírnám, de akkoris és megint elszégyellem magam; mert mivel is érdemeltem ki én ezt a jó életet? És mitől van az, hogy valakit, akit még csak nem is ismerek (de sehogy nem) jobban szeretek, mint másokat, akiket szintén nem ismerek. (Vagy jobban, mint néhányat azok közül akiket ismerek.) Vagy példa ez? Vagy figyelmeztetés? Vagy felhívás keringőre? Hogy tessék: így is lehet; mindenféle értelemben. Vagy most mi van? Mit csináljak? Csinálhatok-e bármit?