Amikor az ember boldog és nagyon-nagyon jól érzi magát, van abban egy kicsi olyan érzés, hogy: akkor most kellene kiszállni.

Ma hazafelé jövet láttam egy srácot a kutyájával. Bottal játszottak. A fiú eldobta úgy tett mintha eldobta volna, a hülye kis kutya -fekete spániel- meg ugrándozva rohant érte. Keresgélte kicsit, aztán visszarohant a kilógó nyelvével együtt, és előről kezdték. Háromszor láttam. Persze nevettem én is a bolond kis kutyán, aki mindent elhisz. De ez nem vicces. Emberben is van ilyen. Én is voltam már ilyen kutya.